Az útóbbi hetekben nem tétlenkedtem futásilag. Bár a heti kilométerszám nem éri el az elvártat, nem panaszkodhatom.
Bő egy hete elmentem a Kvázibárki Gerillafélmaratonra , ahol kisit gyorsabban futottam mint terveztem, cserébe nem tévedtem el, mert a srác akivel együtt futottam…
Ma egyik ismerősöm megemlítette, hogy mennyien olvasták a legutóbbi bejegyzésem, amit egyébként nem ide írtam, mert ennek szerintem pontosan a Futásról Nőknek blogon van a helye, majd azt is megelmítette, hogy nem szereti, amikor valaki csak terápiás célból ír. Erre nekem ezek…
Ott tartottam, hogy nagyon izgultam a verseny miatt. Szombaton még mindig nem tudtam miben állok rajthoz, ahány féle emberrel beszéltem, annyi tanácsot kaptam, viszont nagyon jó ötleteket is. Ami a gyengém egy szeles időben, hogy a kezem átfagy, viszont azt is tudtam, hogy egy jó…
Szóval ott tartottam, hogy izomlázasan, de annál büszkébben viseltem a V3 fáradalmait. Sokat pihentem, aludtam, csak regeneráló lazákat futottam.
Volt némi esély rá, hogy a rákövetkező vasárnap leutazzak Debrecenbe félmaratont futni, de elvetettem, mert úgy éreztem, hogy nem…
Imádom ezt a versenyt, a vasárnap reggel 7-es rajtot, az embertpróbáló emelkedőket, lejtőket, a tájat, imádom a Diósárok utat, a Normafát, az utána következő dzsungelt és az azután következő űberbrutál utcácskákat. Imádom követni a nyilakat, és azt is, hogy 25 után…
Hát elég kemény nyarunk volt nemde? Mármint hőmérséklet szinten. Mondjuk engem reggel nem zavart, de délután este a város közelében aszittem feldobom a talpam kb. De nem is a meleg volt a para, hanem a hihetetlen szar levegő, szmog, kosz. Szal ha másért is nem, ezért jó reggel…
Mindig is ki akartam próbálni magam hegyifutásban, mert azt hittem, hogy jó lehetek benne. Kiderült, hogy nem. Vagyis nem eléggé.
Mivel ez a verseny majdnem 2 órára Budapesttől került megrendezésre, először teljesen elvetettem az ötletet, hogy lemenjek. Azért is mert nyárra semmi…
Szóval már szerintem sokszor ömlengtem arról, hogy milyen vagány a vertikál, meg a hegyifutás.
Így egy év távlatából már kijelenthetem, hogy a Vár a Hármas nevű hegyimaraton verseny a szívem csücske.
De szerettem volna egy olyan versenyen indulni, ahol csak felfele kell…
Folytassuk ott, hogy szorgosan róttam a szigetköröket, de egyre szarabbak voltak a kondíciók: odafele ugye a Mechwarttól mentem, ahol újítják fel a villamos síneket, előszor mécsak az egyre szarabb levegő, majd a sok ember és a végén az az akadálypálya zavart, amit itt útlezárásnak neveznek. Közben…
Az van, hogy tulajdonképen kissebb kihagyásokkal végigbetegeskedtem az áprilist. Azaz március végén volt az első torokgyuszim, majd utána az április a VTM kipihenésével kezdődött. Aztán később jött egy hirtelen belázasodós betegség, majd pár napja újra rámjött a nagy…