Szóval ott tartottam, hogy izomlázasan, de annál büszkébben viseltem a V3 fáradalmait. Sokat pihentem, aludtam, csak regeneráló lazákat futottam. 

Volt némi esély rá, hogy a rákövetkező vasárnap leutazzak Debrecenbe félmaratont futni, de elvetettem, mert úgy éreztem, hogy nem pihentem ki teljesen a versenyt és nehogy emiatt elbasszam a derekamat. Lemondtam tehát a versenyt, mentem helyette egy jóleső Normafa Félmaratont egyedül, aminek csak a végén vettem észre, mennyire jó tempót toltam. Talán azért is, mert az előző napi futás ( ami a csillebérci tesztnapon lett volna) elmaradt, csakis a pihenésnek szenteltem a szombatomat. 

Utána persze kaja, délutáni alvás, kutyázás más dolgom nem is volt, mert sajnos a bulizás ezen a hétvégén is elmaradt. Izomláznak a nyoma sem volt és már kezdtem hinni ebben a 2015ös Spar maratonban, amikor estefele, elkezdett egy kicsit féjni a derekam (ezt már vasárnap is éreztem, de a futás után elmúlt).

Hétfőn is arra keltem, hogy nem 100%os a derekam, és azon vaciláltam, hogy menjek e futni. Ha nem megyek, akkor pontosan tudom, hogy az irodában üléstől mégrosszabb lesz, úgyhogy bármilyen hülyén hangzik, azt reméltem, hogy a reggeli futás eldönti mi a helyzet, ha nem megy, hazasétálok. 

Elindultam lazán, 6 perces kilométerek fölött. Azt éreztem, hogy ha nem fájna a derekam, kurvajó erőben lennék, de ez most gátol a tempóban. Kezdett egyértelművé vállni, hogy nekem ist se megállnom, se visszafordulnom, se sétálnom nem kell, ezt az egy órát lekocogom szépen lassan, addig is kint vagyok a friss levegőn és mozgok. 

A végére tökjól éreztem magam, a fájdalom alábbhagyott és kicsit úgy érzem kilazult az enyhe görcs.

Aztán persze elmentem dolgozni és estére megint beállt a sok üléstől. Ma pihenőnapot írtam ki magamnak, kiváncsi vagyok, hogy ez több eredményt hoz e, mint a reggel futós, de eddig nem ez a nap áll nyerésre.

Szerettem volna egy jó tempót futni a Spáron és most parázok. Ilyenkor mindig rájövök, hogy nekem mennyire fontos a futás és mennyire imádom. Hogy ez a terápiám, semmi más nem tud ennyire kirángatni a szarból mint ez a sport. Semmi!  Amióta futok, minden problémával meg tudam küzdeni. Sőt, azóta ne is voltak nagy problémáim az életben. 

Egyébként az a durva, hogy ez most nem olyan igazi beállás, tudok mindent, járni futni, de akadályoz azért és ülés után ha felállok nem tudok egyből kiegyenesedni szóval nem jó. Nem is tudok megbékélni a sok üléssel, ez nem normális, nem embernek való. Ez az egész gerincsérv népbetegséggé vált és senki nem tesz semit, csak védi magát ezekkel a kibaszott ergonómikus székekkel. ami pont olyan fos mint a többi. Ez engem mindig is felháborított. Mindig is az átlagosnál nagyobb volt az igazságérzetem és most sem tudok ebbe a helyzetbe belenyugodni. Az sem egészséges, ha állandóan állni kell, az sem ha ülni. 

Persze én vagyok a lusta dög, hogy nem erősítettem a nyáron rendesen. Plusz mióta egyedül lakom egy szar szivacs az ágyam, és emlékszem, legutóbb is egy szivacson alvás után ütött be a krach. 

Szóval most rendletem egy jó szivacsot, de 2-3 hét mir eelkészül. Amint jobb a hátam, újra erősítek majd. Csak legyek végre megint jól!