Imádom ezt a versenyt, a vasárnap reggel 7-es rajtot, az embertpróbáló emelkedőket, lejtőket, a tájat, imádom a Diósárok utat, a Normafát, az utána következő dzsungelt és az azután következő űberbrutál utcácskákat. Imádom követni a nyilakat, és azt is, hogy 25 után…
Hát elég kemény nyarunk volt nemde? Mármint hőmérséklet szinten. Mondjuk engem reggel nem zavart, de délután este a város közelében aszittem feldobom a talpam kb. De nem is a meleg volt a para, hanem a hihetetlen szar levegő, szmog, kosz. Szal ha másért is nem, ezért jó reggel…
Mindig is ki akartam próbálni magam hegyifutásban, mert azt hittem, hogy jó lehetek benne. Kiderült, hogy nem. Vagyis nem eléggé.
Mivel ez a verseny majdnem 2 órára Budapesttől került megrendezésre, először teljesen elvetettem az ötletet, hogy lemenjek. Azért is mert nyárra semmi…
Szóval már szerintem sokszor ömlengtem arról, hogy milyen vagány a vertikál, meg a hegyifutás.
Így egy év távlatából már kijelenthetem, hogy a Vár a Hármas nevű hegyimaraton verseny a szívem csücske.
De szerettem volna egy olyan versenyen indulni, ahol csak felfele kell…