Hát elég kemény nyarunk volt nemde? Mármint hőmérséklet szinten. Mondjuk engem reggel nem zavart, de délután este a város közelében aszittem feldobom a talpam kb. De nem is a meleg volt a para, hanem a hihetetlen szar levegő, szmog, kosz. Szal ha másért is nem, ezért jó reggel járni, akkor még jobbak a viszonyok.

nyáron felfutottam a Badacsonyi hegyre

Tavaly ilyenkor költöztem le a Normafáról a városba, vagyis össze, a pasimmal, persze Tigris is jött velem. Idén viszont úgy alakult, hogy külön folytatjuk útunkat. Én maradok a lakásban, de egyedül. És most jön a kérdés, hogy Tigris hogyhogy nem velem marad? Teljesen egyszerű: a kutya érdekeit nézem. Egész nap egy lakásba bezárva 11 órán kereszül egyedül tölteni minden egyes hétköznapot állatkínzás. Egy kutyával ezt nem lehet megtenni. Viszont ha elengedem Tigrist, egy fasza kertesháza lesz, kevés időt tölt  egyedül, szóval önzőség lett volna, ha ragaszkodom hozzá. A lényeg, hogy kimentettük az illatosról és boldog, kiegyensúlyozott, szinte már teljesen problémamentes kutya lett belőle. 

Persze hiányzik hiányzik egy kutya otthonról, de mivel a déli sétát egyedül nem tudom megoldani, így nem fogadhatok be más kutyit sem.  Viszont nem hagyom annyiba a dolgot, azt találtam ki, hogy igény esetén más kutyáit futtatom meg, vagy sétálok velük. Nekem is volt olyan, amikor lesérültem, hogy járni nem tudtam és másnak kellett besegítenie a sétában, vagy amikor hétvégén csak a kutya miatt kellett hazajönnöm valahonnan. Na erre jó lennék. Szóval ha ismertek olyan embert, akinek igénye van rá, szóljatok neki. Persze mivel van rendes munkahelyem, bizonyos időpontok és helyszinek jöhetnek szóba. 

De térjünk rá a futásos dolgokra, hiszen kettőt pillantunk és a versenyszezon közepén találjuk magunkat.

Nekem ősszel elvi szinten egy tuti fix versenyem van, amit szívvel lélekkel várok, na mégis mi? Hát naná, hogy a Vár a Hármas, már neveztem is, asszem még ti is benne vagytok, ha jönnétek. 

Nagyon sokat gondolkodtam a WizzAiren, de mivel előző este lesz DJ Bobo koncert, a szívemre hallgattam és inkább oda vettem meg előre a jegyeket.

Ami viszont valószínű, hogy a Spar Maratonra megyek. De hogy ott mi lesz a cél? Hát jókérdés. Ha csak belegondolok, mennyire nyomtam, mennyit szenvedtem tavaly a 3:24-es időért. Hasonló időért bele se kezdenék, jobban meg nem tudok. De talán mégis, hiszen aznap tavaly durva meleg volt és mindenki utálta a pályát is. Szóval idén ha mondjuk hüvibb lesz, és kevesebb híd, jobban menne. De az is lehet, hogy pont ezért ment nekem jobban, mert nem egy sík monoton hajtás volt az egész. Nos ezt csak akkor tudhatom meg, ha megpróbálom. 

Késő ősszel viszont jó lenne valami terep maraton / ultra táv. Talán a piros 85, de csakis ha jó formában vagyok.

Nyáron baromira ellustáztam a törzserősítést, szóval most ráveszem magam a rendszeres edzésekre, nincs mese. Napok óta befájdul a derekam és a jobb vállam az irodában, mondjuk erről a légkondi is tehet, ami akkoris jön rám, ha le van kapcsolva, ettől agyfaszt kapok, kibaszottul kurvaidegesítő. Nem, hiszem, pontosabban nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez normális. Mindig úgy jövök be dolgozni, hogy nem fáj semmi, és úgy megyek haza, hogy be van állva mindenem. Nagyon gáz.

Ja egyébként megjelent egy bejegyzésem a Mindent a futásról nőknek oldalon az őszi futásokól, természetesen visszafogottabb, áéromkodásmentes stílusban: 

http://blog.futasrolnoknek.hu/kezdodik_az_oszi_futoszezon/

De most, hogy többet leszek egyedül, gyakrabban felmegyek majd as szüleimhez a normafára terepezni, ma reggel is ott futottam és varázslatos volt. Hosszú hosszú idő után azt éreztem hűvösnek az időt. 

mai normafai reggeli

Terveim közt szerepel, hogy többet bringázok, ami azt jelenti, hogy bármennyit, mert eddig nem sokat ültem rajta. Persze semmi sportosra ne gondoljatok, csak közlekedés szinten. Van ugye egy országútim pedál nélkül, meg egy városi barbibicikli, amit nagyon szeretek, csak még egyedül nem merek tekerni, mert ahhoz tájékozódni is kéne :P

Szóval ezek vannak mostanában, valszleg, ha nem futnék, egy dráma lenne az életem, de a reggeli kocogások borzasztóan segítenek, feldolgozni a változásokat. Tonképpen az egyetlen bajom az, hogy mindjárt 30 vagyok és még mindig egyedül. Ebben nem az a baj hogy egyedül vagyok, hanem hogy már enyi idős, holott nem érzem még ennyinek magam. Viszont én 30 éves koromban már családot akartam alapítani, de úgy látszik ez odébb lesz. Csak attól félek,hogy addig addig csinálom ezt, míg ott találom magam 50 évesen egyedül és ezt semmi esetre sem akarom. De el kell hesegetnem ezt a gondolatot, mert a lényeg az az, hogy kiteljesedjek, akár egyedül, akár mással,és ez vagy összejön, vagy nem. De bízom benne, hogy előbb utóbb igen. Mióta futok sokkal jobban megismertem magam, és ez nem hátrány. Ezúton is csak azt mondhatom, boldog vagyok, hogy immár három éve elkezdtem ezt a varázslatos sportot. :)