Számomra a 2021-es év már 2020 telén elkezdődött, kb novembertől elkezdtem komolyabban edzeni. Ekkor még talán konkrét cél sem volt, csak azt éreztem, elegem van a várakozásból és annyira ideális helyzet az itthonról való dolgozás, hogy mikor kezdjem el egy picit jobban pusholni magam, ha nem most.

Amellett, hogy több időm volt tanulni és mindenféle tanfolyamot elvégezni, kaptam egy wattmérőt, innentől kezdve nagyon sok watt alapú edzést írtam magamnak. Szorgalmasan, motiváltan készültem az első nagy megmérettetésre is, ami a márciusi Szénás kör 31 kilométeres távja volt, amit 02:47:31 alatt teljesítettem, ezzel Tiricz Irén után lettem a második a listán.

Így bátorkodtam nevezni a tavasszal megtartott Mátrabércre, akarom mondani Hosszútávú Hegyifutó OB-ra, mint tavaszi célverseny, itt szintén második lettem Irén mögött, amivel teljesen elégedett vagyok és jól is éreztem magam a versenyen.

Majd jöttek nyáron a kisebb versenyek akár szólóban, akár Agár Lányok csapatával, sok-sok szuper élménnyel (és eredménnyel). Konkrétan volt, hogy minden hétvégén a dobogón álltam, szédületes élmények voltak (Bükki Hegyimaraton, Tapolca Trail, Ultra tisza-tó,..). Nyár közepén pedig a Hello Badacsony Trailen szereztem felejthetetlen élményeket, ahol másodikként értem célba.

Augusztus végén végre sikerült eljutni külföldre is, a Szlovén hegyek örök emléket hagytak bennem és még a Triglav Trail Run 24 kilométeres távját is sikerült megnyernem. Ezt követően még megfutottam a legjobb 5 kilométeremet szeptember elején, majd elbúcsúztam a versenyszezontól.

Több mint egy év kihagyás után ugyanis újabb esélyt kaptunk lombik indításra és ha valamiben, abban biztos voltam, hogy erre az időre sem versenyezni, sem keményen edzeni nem ajánlott és nem is szeretnék kockáztatni. Viszont próbáltam így is mozgásban maradni, mert a testem megszokta és mert a természetben tudok rálelni arra a békére, amire máshol nem, vagy nem annyira.

Sajnos a lombik nem sikerült túl jól, és testileg is jobban megviselt, mint valaha. Így az október után a november is elég szenvedős lett, de a hónap végére már kezdtem egészen jól érezni magam, így arra gondoltam, ha már Gébbör indul a Budai Trailen, mi lenne, ha én is megpróbálnám az M távot, ideje picit felrázni magam. Szerencsére ez nagyon jól sikerült, itt is második lettem (úgy látszik ez egy ilyen ezüstérmes év számomra :) ).

Közben sikerült picit megismerkednem a glükóz monitorral, most pedig a Whoop-ot tesztelem. Imádom ezeket a kütyüket, még ha azt is érzem néha, hogy nem teljesen pontosak, illetve van még mit fejleszteni rajtuk.

Ami idén még szuper volt, hogy végre tudtam élőben edzéseket tartani. Tartottam egy futóiskolás edzést, majd voltunk a Budaiban és a Badacsony-hegyen is terepezni a csapattal, az év végén pedig egy nagy vágyam teljesült, jótékonysági edzést szerveztem a Harkányi Állat- és Természetbarátok Egyesülete részére.

És mi van a #teamzsofi csapattal? Megannyi versenyen, betegségen, oltáson, post-covid kivizsgáláson, visszatérésen vagyunk túl a csapattal. Mozgalmas év volt ez mindenkinek, sokaknak nem volt egyszerű, de mindenki egészségesen tudott visszatérni év végén és megyünk előre a célokig.

Az évem többnyire tehát felszabadult, stabil volt. Talán azért, mert kezdem elengedni azokat a dolgokat, amire nem vagyok hatással. Talán azért, mert tudok nemet mondani számomra szükségtelen dolgokra és ezért több időm marad építő dolgokkal foglalkozni.

néha tekertem is

4000+ kilométer és több, mint 108 000 m szintemelkedést gyűjtöttem idén, ami talán a valaha legtöbb, és mégis egy sérüléssel sem kellett szembenéznem, beteg sem voltam, kivéve az oltások utáni meghalások, a lombikos megmérettetések és ezzel járó visszaesés. Mágnessel rengeteget futottunk együtt és jól összeszokott páros vagyunk, bár azért vannak szocializációs problémái, de mivel nem engedem őt szabadon, ezért igazi nagy problémánk még nem volt.

Sikerült vagy 5 cikket írnom a Runner's World magazinba, az online interjúkat és egyéb megnyilatkozásokat pedig elkezdtem gyűjteni ide. 

Nagyon hálás vagyok mindenért, ami 2021-ben történt velem. Számomra ez egy szuper év volt és bár csodák nem történtek, nem kerültem mélységekbe sem. Ha csak egyvalamit kívánhatnék 2022-re, hogy ez az érzelmi (és egyéb) stabilitás maradjon meg a jövőben is.

Továbbá tudjak tanulni, fejlődni mint edző, a futóim szerezzenek minél jobb élményeket (és eredményeket). Folytassam az utat, amin haladok, mert világossá vált, hogy még tudok fejlődni, eredményeket elérni, motivált maradni.