Tele van a nyár futóversenyekkel, ebből én mindösszesen erre a versenyre éreztem igazi kedvet és vágyat, ahova jó előre beneveztem. De miért pont ezt néztem ki?

Úgy képzeltem el, hogy itt a versenyzés és a magas pulzus nem fog gátat szabni az élményeknek és a tapasztalásoknak. Egy jót szerettem volna futni úgy, hogy nem döglök bele melegbe, hogy a szívem nem akar kiugrani a helyéről, hogy kicsit egyedül vagyok az erdőben, ismeretlen helyen, picit még félek is, amit hősiesen le is küzdök.

Látom a naplementét, új tájakat, gyakorlom a sötétben fejlámpával futást, a technikásabb ösvényeket. Nem utolsó sorban a szervezők miatt, akik anno elhozták számunkra Libegő Trailt, tehát tudtam, hogy jó kezekben leszek.

Azt kaptam, amit vártam, és bár az eleső 5 kilométeren mindig volt körülöttem valaki, a maradék 11-et teljesen egyedül futottam, ami óriási élmény volt. Ahogy a pulzusadatok is mutatják, nem toltam fullba a kretént, mindössze 160 lett az átlagpulzusom, azt gondolom, ez pont elég volt a második helyhez és ahhoz, hogy ne fussam annyira ki magam, meg tudjam élni a jelent, csodálni a tájat, megfontoltan lépkedni a sötét erdőben. Amint lement a nap, bekapcsolták a légkondit, és a célban már a hosszúujjú is előkerült.

Talán egyvalami volt ( a jelenlegi edzett(len)ségi állapotomon kívül, amit legközelebb máshogy csinálnék. Bár aznap direkt nem ettem semmilyen húsfélét és nehéz ételt, mégis úgy éreztem az verseny első felében, hogy tele vagyok, rázkódik a gyomrom, legközelebb erre mégjobban oda kell figyelnem. Így végül is fél kulaccsal és pár korty kólával mentem végig, de így sem kerültem energiahiányos állapotba. A verseny után fél órával pedig már a vacsora is jól esett. :)

De hogy én hogy elfelejtettem, hogy a fejlámpa mennyire nyom, vagy ez csak nálam van így? Azóta lett egy pici púp a homlokomon. :D

Picit még sajnáltam is, hogy nem a 27 kilire neveztem be, mentem még volna, vitt a lendület.

A következő hegyfutás.hu verseny egyébként Szilvásváradon lesz, amit szívből ajánlok, mert tavaly voltunk arra és kihagyhatatlan élmény. :)

Hogy mi lesz a következő projekt? Biztosan találni fogok valami olyan kihívást, ami nem a számokról szól. A Balaton körtbetekerés ( amiről még egy beszámolóval adós vagyok) például szintén nagy élmény volt, amit régóta szerettem volna, úgyhogy kell találni valami újabb mókát. De addig is tanulni és magolni az edzői záróvizsgára. :P