Ott tartottam, hogy nagyon izgultam a verseny miatt. Szombaton még mindig nem tudtam miben állok rajthoz, ahány féle emberrel beszéltem, annyi tanácsot kaptam, viszont nagyon jó ötleteket is.  Ami a gyengém egy szeles időben, hogy a kezem átfagy, viszont azt is tudtam, hogy egy jó tempóhoz egy hosszú ujjú csak zavarna, úgyhogy még a szombatomat is valami vízálló kesztyű és egy normális karmelegítő keresésével töltöttem. Persze semmit nem találtam, ami jó lenne 42 kilométeren keresztül, ezért úgy döntöttem megveszem a legolcsóbb kesztyűt és az 500 forintos kínai karmelegítőmet áldozom be, maximum futás közben eldobom, ha már bemelegedtem. Szombaton már tiszta ideg voltam, hozzám se lehetett szólni, mondjuk nem tudom ebből mennyi volt a versenydrukk és mennyi a PMS, de nem is lényeg.  Aludni viszont egész jól tudtam, az előző napokban, és a derekamat is profin leragasztotta Gyuri, ezáltal egy dolog miatt már szinte biztosan nem kellett aggódnom. Szombaton törekedtem arra, hogy minél többet legyen vízszintesben a lábam, de előtte még egy maratoni shoppingolást tartottunk, ahol a családdal végigjártuk az Au**nt, a Dechathlont aztán még elmentem a Hervisbe és  a Nikeba, de sehol semmi jót nem láttam.

Este (szokás szerint) koránfekvés, bekészítettem a cuccaimat, (több variációt, mert úgy döntöttem, hogy akkor fogom tudni a véglegeset, ha ott leszek és látom a viszonyokat). Nagyon vacilláltam, hogy a Cliftonomat vagy a Valort vigyem el, be is kérdeztem fácsén, mire majdnem mindenki a Cliftont javasolta, de végül a Valor mellett döntöttem, nekem az valahogy jobban fekszik, hiába van megírva a nagykönyvben, hogy a Clifton egy gyors cipő.

Melyik cipőt vegyem fel?

Na ugorjunk, mert kezd unalmas lenni.  Rajt előtt tali a céges csapattal, az eső esik, de nincs hideg. Alul sort, felöl póló, karmelegítő, cérnakesztyű. A mellényemet is felvettem, benne baloldalt egy kiskulacs benne basica sport, a másik oldalon 4 gél és zsepi, és magnézium ampulla. Így összességében valóban nehezített, bár nagyon jó volt, hogy akkor ihatok, amikor akarok, de jövőre az egyéni frissítést fogom használni, és a kezemben viszek egy soft minikulacsot azt csá.

1-es rajtzonába álltam be, az utcsó pillanatba pedig levettem a karmelegítőmet, és odaadtam egy vadidegennek aki éppen ott ált valamelyik futó ismerőse mellett, mert kidobni sajnáltam volna, legalább valaki hasznát veheti a jövőben.  Az utolsó percekben a feszültség a tetőfokára hágott, uralkodnom kellett magamon, hogy ne sírjam el magam, de csak a meghatódottságtól sírtam volna, annyira vártam már ezt a pillanatot. Jót tesz nekem ez a feszültség, mert utána robbanni tudok mint egy bomba a versenyen. Csak addig ugye ki kell engem bírni :D Az indulás gyors volt, de visszafogtam magam, amint 4.30 közeli tempót mutatott az órám, visszavettem, de a 4.40es körüliek mentek elég jól. (higyjétek el, ezek a számok engem is meglepnek, hiszen jóval lasabban futok általában, a gyorsakat ezekre az alkalmakra tartogatom :) ) Nem kapkodtam a levegőt, nem merevedtem be, hamar bemelegedtem és meglepően nem esett rosszul a futás, holott edzésen soha nem futok ilyen „gyorsan”. A terv az volt, hogy az első tízeset megnyomom, de úgy, hogy az ne menjen a hátralévő 30 rovására, csak ugye a céges váltóban én voltam az első ember, nehogymá ne siessek.  

Köszi Györgyinek a képekért és a szurkolásért :) itt látszik, hogy futok! :D

Miután átadtam a stafétát, mentem tovább a 4.40 körüli tempómban, nem volt gáz, a köv frissítésnél viszont meg akartam tölteni a kulacsomat, ami nem níílt ki, sőt kiderült h lyukas. Na, mondom ezért hozta, hogy aztán ne tudjam használni itt a vég, de nem, mert az éppen ott lévő frissítő csajok a kezembe nyomtak egy Powerades üveget, amiből a felét kiöntöttem, így pont annyit cipeltem, amennyire szükségem van. Ők tehát nagy mértékben hozzájárultak a versenyemhez, jófejek voltak, 1 percet basztam el a szerencsétlenkedésemmel itt. Fú a Basica után a powerrade eléggé savas votl az ény gyomromnak, szóval a későbbiekben vízzel higítottam, úgy már jó volt. 12nél betoltam egy gélt, és tartottam a tempót. A félmaratoni időm 1:37:21 lett, ami szuper idő, szóval elhatároztam, hogy innentől harmincig kicsit óvatos leszek és picit lelassulok, majd 30 után ha van bennem erő, gyorsulok. Itt már elég sokan tartották bennem a lelket a hajrá Zsófizásukkal, csakis ezzel tudom magyarázni ezt a tempót, amit egyébként soha nem sikerül megfutnom.

De aztán 27 kili körül olyan történt, ami nem szokott. Elkezdett szúrni jobboldalt a gyomromnál. Bele kellett görnyednem és lassítanom, de nem lett jobb. Próbáltam arról a feléről kipréselni a levegőt, hátha azért szúr, de ettől meg már az egész fájt és szar volt. Kurvasok energiám ment el ezzel, közben meg vagy egy órán keresztül 5:30-asokban mentem, ami előnyt megszereztem most mind mehet a levesbe, sorra előztek vissza az emberek, kurvaszar volt. Ráadásul kezdett hideg lenni és néhol olyan szembeszél fújt, hogy lépni ali bírtam. Amikor másodszorra futottunk be a szigetre, kb 35 km környékén már azt hittem ez a fájdalom nem múlik el, annyira otthagytam volna az egészet a faszba, de az OB női csapat miatt ezt nem tehettem meg. Nem hagyhattam cserben őket, és magammal sem tehettem meg. Ha bevállaltam, végig kell mennem, ahogy bírok. Nehogymá’ az az utcsó 7 kili fogjon ki rajtam, kőkeményen végig kell tolnom. És nem sírhatok! Ezeket mondogattam magamnak, na meg azt h ilyet soha többet, de aztán eszembe jutott, hogy a következő frissítőponton lesz kóla és az nekem nagyon jó lesz, sőt, végig erre volt szükségem. Na ott bele is gyalogoltam, hogy az utcsó kortyig kiigyam a pohár tartalmát.  Tulajdonképpen mostmár fizethetne nekem a kokakóla annyir reklámozom őket, de egyszerűen nekem ez  egy nagyon nagy mentőmellény a versenyeken. A fájdalom kezdett alábbhagyni de már nagyon fáradt voltam és nem láttam a végét.

Egy kicsit akkor nyugodtam meg, amikor a nyugati felüljárón mentünk át, mert ott mindig én előzöm be az embereket és az egy kis lelki vigaszt nyújtott, hogy még van egy kis tartalék bennem. Innen már csak a szívem húzott, de az nem hagyta, hogy lazsáljak. Próbáltam felvenni a ritmust, kb. ilyen 4.40-4.55-ösökkel tudtam menni, de már nagyon fájt. Próbáltam még menteni a menthetőt, mert az órám azt mutatta, hogy ha nagyon összekapom magam javíthatok a tavalyi 3.24-en, ennek reményében leheltem ki a lelkem a végére, az utcsó métereken még a talpam is begörcsölt, de nyomtam egy "sprintet", ezzel visszaelőzve azt a csajt, aki 41nél megelőzött. A célban totál KO sírás, levegő után kapkodás, de ez csak másodpercekig tartott, aztán teljesen kitisztult minden, jöttek a szüleim, akik végigszurkolták az egészet és hozták a meleg cuccomat.

fúúdekészvoltam 

Utána jött Tóni, aki mondta, hogy majd a dobogó fele terelődjünk a csapat miatt, mert harmadikok lettünk. Szóval kiállhattam a dobogóra a Csömör Sport színeiben és arra a pár percre úgy érezhettem magam, mint ha tényleg valami überjót futottam volna. De azért ez a mai 3.22.46- is óriási, mert volt benne egy egyórás szenvedés, ha az nem lett volna ki tudja mire lettem volna képes, ezt ki kell majd egyszer még derítenem!

egy dobogón a nagyokkal 

Éjszaka elég szarul aludtam, és be kellett vennem egy aszpirint, de ezt leszámítva nem érzek akkora izomlázat, mint  a Vár a Hármas után. Most egy kicsit visszaveszek majd a versenyzésből és elkezdek alapozni a jövő évi Ultrabalatonra, amire időközben leadtam a nevezésem. Nem mintha ne lenne kedvem a versenyekhez, csak nem akarok átesni a ló túloldalára. Szép volt, jó volt, de ideje erősíteni, lassulni, edzeni és nem utolsó sorban megünnepelni a szülinapomat. :) 

Strava link

hivatalos eredmény a kb 1300 nőből 22. lettem :