Az elmúlt két hétben pontosan az történt, amit terveztem. Elkezdtem valódi tartalommal megtölteni a hétvégéimet.  "Szedd össze magad!" - mondom magamnak, amikor épp magad alatt vagyok. Jó, de hogy kell ezt csinálni? Hiszen eddig úgy tudtam, hogy nincs más dolgom, mint rendszeresen…

Ma egyik ismerősöm megemlítette, hogy mennyien olvasták a legutóbbi bejegyzésem, amit egyébként nem ide írtam, mert ennek szerintem pontosan a Futásról Nőknek blogon van a helye, majd azt is megelmítette, hogy nem szereti, amikor valaki csak terápiás célból ír. Erre nekem ezek…

Ott tartottam, hogy nagyon izgultam a verseny miatt. Szombaton még mindig nem tudtam miben állok rajthoz, ahány féle emberrel beszéltem, annyi tanácsot kaptam, viszont nagyon jó ötleteket is.  Ami a gyengém egy szeles időben, hogy a kezem átfagy, viszont azt is tudtam, hogy egy jó…

Szóval ott tartottam, hogy izomlázasan, de annál büszkébben viseltem a V3 fáradalmait. Sokat pihentem, aludtam, csak regeneráló lazákat futottam.  Volt némi esély rá, hogy a rákövetkező vasárnap leutazzak Debrecenbe félmaratont futni, de elvetettem, mert úgy éreztem, hogy nem…

Imádom ezt a versenyt, a vasárnap reggel 7-es rajtot, az embertpróbáló emelkedőket, lejtőket, a tájat, imádom a Diósárok utat, a Normafát, az utána következő dzsungelt és az azután következő űberbrutál utcácskákat. Imádom követni a nyilakat, és azt is, hogy 25 után…

Hát elég kemény nyarunk volt nemde? Mármint hőmérséklet szinten. Mondjuk engem reggel nem zavart, de délután este a város közelében aszittem feldobom a talpam kb. De nem is a meleg volt a para, hanem a hihetetlen szar levegő, szmog, kosz. Szal ha másért is nem, ezért jó reggel…

Mindig is ki akartam próbálni magam hegyifutásban, mert azt hittem, hogy jó lehetek benne. Kiderült, hogy nem. Vagyis nem eléggé.  Mivel ez a verseny majdnem 2 órára Budapesttől került megrendezésre, először teljesen elvetettem az ötletet, hogy lemenjek. Azért is mert nyárra semmi…

Szóval már szerintem sokszor ömlengtem arról, hogy milyen vagány a vertikál, meg a hegyifutás.  Így egy év távlatából már kijelenthetem, hogy a Vár a Hármas nevű hegyimaraton verseny a szívem csücske.  De szerettem volna egy olyan versenyen indulni, ahol csak felfele kell…

Folytassuk ott, hogy szorgosan róttam a szigetköröket, de egyre szarabbak voltak a kondíciók: odafele ugye a Mechwarttól mentem, ahol újítják fel a villamos síneket, előszor mécsak az egyre szarabb levegő, majd a sok ember és a végén az az akadálypálya zavart, amit itt útlezárásnak neveznek. Közben…

    Kedves ismerőseim, futótársak és minden megbízható bringával rendlkező ember, aki ráér az Ultrabalaton idején! A tavalyi beszámolóm itt tekinthető meg  Bringás kísérőt keresek az idei ULTRABALATONra, egyet éjszakára, tehát kb Balatongyöröktől Aligáig.Ez kb este…