Bár – amint már írtam – decembertől elkezdtem picit felhozni az edzésidőmet, még nem volt meg a tavaszi versenycél. Úgy néz ki, addig kerülgettem a forró kását, amíg el nem határoztam magam A tavaszi terepfutó verseny mellett. Na vajon mire gondolok?

Természetesen a Mátrabércre, amit biztosan megrendeznek (oké, oké, semmi nem biztos, tudom), hiszen idén ez a verseny lesz a Hosszútávú Hegyifutóbajnokság is egyben. Így maradt két hónapom felkészülni, ami alatt még megannyi elintéznivalóm van:

• Le kell igazolnom. Már megvan hova, csak hát mivel mindenki ezt teszi a Covid miatt, nem megy olyan gyorsan.
• Vennem kell egy jó terepfutó cipőt. (Apropó, nem hittem volna, hogy tudok más cipőbe is futni, mint a Hoka, de egyre többet használom pl. az adidas GTX-et, de ultrára azért kell egy jobb csillapítással bíró cipő)
• Fel kell készülnöm rendesen frissítésileg, jelenleg máshogy szeretném, mint eddig (a tudománynak nem ellentmondva természetesen)

• Technikás terepen kell edzenem, főleg a lejtőn gyakorolnom, mert anno ez nekem akkor elég jól ment
• Szintet kell gyűjtenem (szombaton már tettem érte, mentem 3 libegő kört, siralmas lett, de marha büszke voltam magamra, olyan sár volt. Alkudoztam magammal közben rendesen, hogy elég lesz kettő, meg majd máskor csinálom meg, de csak lenyomtam) :D
• Tovább kell növelnem az állóképességemet. Ezt ugye már elkezdtem és szerencsére nem ez a leggyengébb pontom, de tény, hogy messze vagyok a régi önmagamtól, amikor csak úgy poénból letoltunk hétvégén egy 60 kilométeres Medvés kör pályacsúcsot.
• Fogynom kell. Nem sokat, van 2 kiló zsír rajtam, amit csak cipelek magamon és nem jön le. Lassít, hátráltat és lelkileg is rosszul viselem.
• De főleg: gyorsulnom kell! Ez már nehezebb és ezt mind nehéz lesz kivitelezni ennyi idő alatt okosan. Ugyanakkor az egyik támogatja a másikat (p a fogyásból következik a gyorsulás)

Nagy mumus nekem a Mátrabérc, egyszer voltam rajta 2016-ban, íme a beszámolóm: KLIKK

Elolvastátok? Akkor felmerül a kérdés, hogy miért mumus, ha életem egyik, ha nem a legjobban sikerült versenye volt?

Na pont azért! Mert annyira jó volt, hogy utána a közelébe se mertem menni, hisz ezt nem lehet überelni. Ha visszamegyek, csak önmagam árnyéka lehetek. 6 óra 50 perc 40 mp-t mentem, ezzel megszerezve a második helyet nem más, mint Wermescher Ildikó mögött!

Szóval írtó sokat agyaltam ezen a nevezésen (btw. még nem neveztem :P), aztán úgy voltam vele, hogy most, hogy gyakorlatilag hónapok, talán egy év szünet vár ránk a következő lombikos próbálkozásig (ha egyáltalán lesz még rá esélyünk), kell valami komoly cél, amire az energiáimat összpontosítani tudom.

Kell nekem egy olyan cél, amiért tudok tenni és amibe ha beleadok mindent, akkor tényleg kisül belőle valami jó. Szükségem van arra, hogy ezzel keljek és ezzel feküdjek le, hogy nekem célom van, az, hogy újra 7 órán belül tudjak Mátrabércet futni ( ideális talajviszonyok között, mert ha sár van, tőlem lehet 10 óra is) . Ez nem kicsi vállalás 2 év kihagyás után. Nyilván ennél sokkal, de sokkal fontosabb, hogy élvezzem magát a versenyt, a futást és a felkészülést, különben mit sem ér az egész.

Várhatóan erős lesz a mezőny, így most és mindörökre leszögezem, hogy szarok a helyezésre, mert ott jóval 7 órán belül kell menni a dobogóért, ezzel nekem nem kell foglalkoznom.

Mindezek mellett pedig nagyon készülök a futóimmal a versenyszezonra, és bár a külföldi versenyeket már teszik át őszre, nagyon remélem, hogy az UTH, UTT, UB, Vadlán és a többi fontosabb verseny meg lesz tartva, mert szuper izgalmas célok vannak. Látva, hogy szívüket – lelküket belerakják a versenyzőim az edzésekbe, engem még jobban ösztönöz arra, hogy a futás újra kitöltse a gondolataim nagy részét. :)

Tehát egyszerre izgulok és félek, de pontosan ez az, ami rábír engem arra, hogy minden nap foglalkozzak a verseny gondolatával és mind fizikailag, mind mentálisan kellő időt és energiát fordítsak rá. Vajon milyen lesz a rajtban állni reggel? Az első 20 kili, ami végig emelkedik? Hogy bírok majd el a sok szinttel? Mihez kezdek a meredek, technikás lejtőn? Pár kérdés azok közül, amik foglalkoztatnak és amikre nemsokára így vagy úgy, de megkapom a választ.