Rámentem a blogom kezdőlapjára és láttam, hogy az utolsó bejegyzés tök depis

Szóval most azonnal írnom kell egy újat, mert azóta annyi jó dolog történt velem. Nem, nem vagyok terhes még mindig és milliomos sem ( az utóbbira mondjuk sosem vágytam).

Nagyon sokat jártam pályaedzésre és kiderült, hogy nem is vagyok annyira béna, sőt, még élvezem is. Persze most, hogy korábban sötétedik, félek, elvész a lelkesedés, pedig eddig mindig feldobva mentem haza a csütörtök esti meghalásról.

Öcsémet elég jól rá tudtam dumálni, hogy jöjjön ő is, sőt Budapest Urban Games futáson is versenyzett velem, ahol a 4 kilis citadella futáson 1, azaz egy másodperccel futott job időt, mint én. :D

Amit viszont magyarázzon nekem el valaki: miért van az, hogy a BUG-on számtalan fotót csinál a hivatalos fotósgyerek, majd valahogy úgy szelektálnak, hogy ezek a képek ( pl a 4 km dobogósai egy az egyben) fel sem kerülnek sehova??? Why? A neten, mintha ez a táv nem is let volna. Na mindegy, nem először fordul elő, hogy ezen a versenyen rólam soha nem készül hivatalos kép.

 A verseny után pedig 2 hét gyomorideg következett, ugyanis szeptember 15-én volt esküvőnk. De az esküvő napján valahogy ez az idegesség elszállt és valahogy minden a legnagyobb rendben zajlott. Nem, talán nem ez a legjobb kifejezés, inkább úgy mondanám, hogy én nem hiszek ebben az eröltetett, romantikus szarokban, de ez tényleg életem egyik legszebb napja (hete?) volt. J Az esküvő maga olyan volt, mint amilyenek mi vagyunk: laza, színes, vidám, bulis. Semmi feszengés, semi csipketerítő, meg homokceremónia ( agyam eldobom, hogy mik vannak már manapság XD)

nálunk célkapu volt :)

Ekkor elfelejtettem az összes problémámat. Sőt, azt éreztem, hogy konkrétan nincsenek problémáim. Így lebegtem, 10 centivel a föld fölött a következő héten, ahol a nászutunkat Balatonon töltöttük, tökéletes időben.

Természetesen a futás nem maradhatott ki, de bevallom nektek őszintén, nagyon szarul ment. Délutánonként bicikliztünk is, azt nagyon élveztem, mert elég kicsi volt a forgalom és gyönyörű szép tájakon mentünk.

Mi mással koronáztuk volna meg a nászutat, mint egy jó kis futóversennyel, Szombaton, amikor eljött az ítéletidő, elindultam a Cserszegtomajfutás 14 kilométeres távján. Először az autóból sem akartam kiszállni, mert azt hittem, hogy leviszi a fejemet a szél, de aztán úgy voltam vele, hogy a legrosszabb (legjobb) esetben megbetegszem és akkor legalább nem kell dolgozni mennem (ez a terv nem jött be :D ).

A kép a verseny előtt készült, oda hosszúban mentem 

Maga a verseny nagyon kemény volt, mondjuk nem is pihentem rá, mert előző nap egy nagyot bicikliztünk. Sok volt a kanyar, az emelkedők, lejtők váltakozása, rendkívül változatos volt a terep. Viszont nagyon sok önkéntes volt, aki irányított, nem lehetett eltévedni és sok helyen volt frissítés. Kicsit bánom előre is, hogy nem leszek ott a Vadlán Terep Ultrán, mert az ugyanaz a szenzációs rendezés.

Ez volt az első verseny, ahol nem vettem igénybe a frissítést, ugyanis a rajt 10-kor volt, így tudtam reggelizni, volt valami szilárd bennem. A kezemben pedig vittem magammal egy fél literes kulacsot iso-val, ez pont elég volt arra az 1 óra 11 percre, amennyi idő alatt végigvittem magma a 2x7 KM-es körön. Szerintem egész jó kis időt mentem, kíváncsi lennék, mit tudtam volna, ha jó edzésben és kipihenten álltam volna rajthoz.

Strava: https://www.strava.com/activities/1857687232

Sajnos mint minden, ez a holiday is véget ért, meló van, határidők vannak, rohanás van haza kivinni a kutyát, jönnek vissza a szürke hétköznapok. De vannak még dátumok amiket várok, vannak versenyek, események, amikre lehet készülni, ezért remélem, hogy ebből a lebegésből egy pici még megmarad.