Ez a nyár (is) egy fos. Bár ez csak egy újabb nyár, hogy nem utazom sehova, a nyaralás az lesz, hogy lemegyek balcsira a családhoz. Igazából megszokhatnám már. De milyen szánalmas, hogy 30 évesen a szüleimnél nyaralok??? Bár tény, hogy jól érzem magam ott, valszleg akkor is lemennék, ha nem lennék egyedül.

Kicsit nekem ez az egész nyár dolog olyan mint másnak a karácsony. Kötelezően jól kell éreznie magát az embernek. De még én karácsonykor őszintén jól tudom érezni magam családi körben, addig nyáron gyakorlatilag mindentől elmegy a kedvem. Fesztivál? Bulik? Esti kiülősök? Amint lehetőségem van húzok el Budapestről, nekem túl sok ez az ember, túl sok a benzingőz, kipufogó, az aszfalt, az autó, a cigifüstöt az arcombafújó, a tolakodó, bolond ember, forróság, levegőtlenség, ugyanakkor a lámpafényben és szarrá légkondizott idodában való munka…Annyi mindennel van bajom, hogy tudom, ilyenkor a baj velem van.

Hiszen a világ nem fog megváltozni, az egyetlen dolog amit tehetek, hogy elfogadom a helyzetet. A helyzetet, hogy nekem a napi 1-2 óra boldogságom a futás. Ennyi. Most ez van, máskor is volt már ilyen. Majd lesz valami, nem hiszem, hogy ez örökre így marad.

Ahogy írtam, nyáron edzegetek, semmi versenyzés. Ősszel viszont beindul a szezon és vele az élmények.

Három verseny van tervben, mindhármat nagyon várom:

• Vár a hármas (a kedvenc)
• Maraton (a meghalós)
• Piros 85 (az ismeretlen)

Addig is csinálom az előírt edzéseket, nem mondom, hogy jó formában vagyok, de még a gyengébben sikerült futásokat is élvezem. Nem vagyok fáradt, és minden edzés végén bennem van, hogy még mennék tovább. Mostanában mindig eszembe jut, hogy mi lenne velem futás nélkül?  Nagy gáz lenne, az tuti.

Azt hiszem elvesztettem a hitemet. Most először tényleg azt gondolom, hogy igen, van esély, hogy egyedül maradok. Most gonosz leszek, de siralmas a felhozatal pasi téren. Szóval most eldöntöttem szarok bele az egészbe. Ahelyett, hogy egy vágyálmot kergetnék inkább élem azt az életet, ami van. Aztán ha jobb lesz, majd még jobban örülök neki. Tudom, sokan azzal vígasztalnak, hogy ők is megtalálták, majd én is meg fogom. De nem szabad becsukni a szemünket és álomvilágban élni. Számításba kell venni mindent, azt is hogy macskás nő leszek. Mondjuk macskát nem lenne nehéz szerezni :)

Nincs is kedvem ismerkedni, sőt, nincs kedvem emberek közt lenni. Besokaltam. 

Most csak egyvalamire vágyom, arra a lelki nyugalomra, amit Balatonon, mindentől távol érzek. Imádom a Badacsonyi hegyet, hogy délután van időm bringázgatni, aludni, dinnyét zabálni nyomtatott újságot olvasni. Annak is megvan a sajátos hangulata, hogy el kell tekernem a falu végébe, hogy legyen térerő. Szeretek képeket készíteni és próbálom átadni a hangulatot ilyenkor. Piacra járni, házi szörpöt inni, lottózni, keresztrejtvényt fejteni, a kutyákkal meg cicákkal lenni. Elfelejtkezni mindenről és csak a jelenben élni, nem nézni az órát és minél több időt a természetben tölteni.