Na gyerekek, még 2 hónap az Ultrabalatonig, az áprilist kéne nagyon megnyomni minél több kilit összegyűjteni, hát rajtavagyok valamennyire, de nem akarom elkiabálni. 

Felvetődött a kérdés, hogy megyek e a sárvár 24 (vagy akár 12) órás futásra. Nos, ismerem magam, ha mennék, akkor már nyilván a 24re. Még gondolkoztam is rajta, amikor megláttam a sok nevezést, hogy talán bele kellene vállalni, de nem. Nem kell. Nekem ez nem való. A Fehérvári 12órásról is csak az utcsó 2 óra miatt jöttem el jó kedvvel, egyébként végig kívülröl szemléltem magamat, hogy milyen hülye vagyok, és szenvedés volt ez az egész. 

Én a futás öröméért futok elsősorban, és nem szeretnék még több ilye negatív élményt begyűjteni. 

Vajon ez azt jelenti, hogy nem vagyok kemény? Nemhiszem, egyszerűen csak tudok neket mondani, és tudom, hogy mi kell nekem és mi nem. Most, hogy már kipróbáltam a kőrözős ultrát ki merem jelenteni, hogy ez nem az én világom, nem az, amiért érdemes futnom. Nem kell mindent bevállalni azért, mert mások bevállalják. Nem lehet a végtelenig kínozni egy testet, vagyis lehet, de nem kell.

 Nem a futásért élek, hanem a jó életért futok. Ez a mottóm. És szem előtt kell tartani. Valszleg ezért is futok kevesebbet, mint más, aki egy hasonló versenyre készül, mint az Ultrabalaton. De van életem a futáson túl is. 

Helyette elmegyek a Csillebérci Terep 6 órásra, ami szerintem még keményebb lesz mint a 12-es, egy kör 3 kili de kicsit több, mint 100 méter szinttel. Ez 6 órán át, nade nem aszfalt, és tőlem negyed órára. 

Ezt olyan nagyon várom, amennyire félek tőle, hiszen 25-27 kilinél többet még sosem futottam terepen eddig, de valamikor el kell kezdeni. 

Neveztem a Vivicitta félmaratonra is (pont még a nevezés lezárása előtt haha), itt a célom az lenne, hogy 1:40 alatt fussam meg a félmaratont. sokan azt gondolják, hogy ez nekem nem lehet gond, de én nem tudok tempót futni. Nem bírja a tüdőm se, nem esik jól...De ezt még megpróbálom, mert közel vagyok hozzá, hogy sikerüljön. De ez nem az én távom, nem az én tempóm, de jó buli és nem kell napokat kihagynom regenerálódni, hanem másnap megy tovább az élet :)

Hát ezek vannak, más versenyt nem tervezek addig, csak (számomra) hosszú futásokat, de inkább úgy fogalmazok, hogy napi tobb kili ( mert sokszor csak 2 részletben megy).

Ja és itt az idő lassan lecserélni a cipőt, kezdem elfutni, már lassan fél éve futok ebben a szép lila Hokában, meg se merem számolni, mennyi kili van már benne. Ez annyira bevállt egyébként, hogy szerintem ugyanilyet veszek következőnek is, mert nem találok benne hibát. 

 Most, hogy nemcsak reggel, hanem néha este is futok, meglepő, hogy mennyi különbség van a kettő között. Reggel tök faszán megy, szeretem, minden. Meló után elindulni futni, hát sokkal szarabbul megy, kedvem sincs és mire belejövök mér odaértem ahova megyek, de annyira meg nem jövök bele, hogy ráhúzzak még egy keveset. Persze itt nem a napszak az ok, hanem mert pl nem full üres a gyomrom, pedig figyelek rá, hogy korán ebédeljek. Kedvem sincs sok hozzá, de nem akarok hajnali 4kor kelni miden nap, mert ez már a munka rovására menne, márpedig azért van egy sorrend. Na de azért általában felülkerekedek magamon és futok este is párszor a héten, mostanában. Kip-kopp lekopogom :)