Nem, nem azért mert új helyeket futok meg, vagy mert új célokat tűzök ki, vagy 3:30as maratonom lesz.

Azért, mert mindig lesérülök, ha egy kicsit is elszalad velem a ló. De mégis mit jelent ez? Elhatároztam, hogy nyáron semmilyen edzéstervet nem követek, hiszen az UB-ra ráfoghatjuk, hohgy szisztematikusan készültem fel. Kell egy kis örömfutás, hogy aztán ősszel újból fegyelmezetten, visszafogottan, megfelelő pulzustartományban kezdjem a felkészülést a 2014-es megmérettetésre.

Persze ebből valahogyan nem kevesebb, hanem ugyanúgy heti 70-100 kilométer lett, sőt, gyorsabb is, több szinttel, nem azért, mert kell a táv, igazából semmire nem készültem, hanem mert többnyire élveztem.

Sőt, nagyon sokat gyorsultam, terepen is, meredeken is, ami által az egész fejlődésem látványosabb lett. A pulzusomat nem mértem, ezáltan sokkal szabadabbnak éreztem magam, elvégre nyáriszünet van vagy mi.

Ez visszaütött, és most megint két hete nem tudtam egy centit sem menni, mert a derekam azt mondta, hogy akkor neki most elég ebből, kb gyalogolni is csak nehézkesen futok.

Mik lehetnek az okok:

- A Hokám 2000 km körül tart. Érzem, hogy kezdem elfutni, és a kezdem elfutni már szinte elfutást jelent. Persze ha egy cipő 42 ezernél kezdődik, akkor nem tud az ember egy ilyen felismerés után rögtön elugrani egy újér. Legalábbis én nem.

- Sokat futottam aszfalton az a sérülést megelőző hetekben. Szinteket is és a lefele futás + aszfalt kombó nagyon, nagyon nem tesz jót, ezt már az elejétől kezdve tudtam.

- Ide sorolhatnám a kevés pihenőnapot is, de minden egyes alkalommal, amikor éreztem, hogy nem megy, fáradok, mindig beiktattam minimum egy pihinapot, de ha nem, akkor is minimum 1 nap pihi volt a héten.

Nade mostmár kár ezen sírni.

Sosem fogom megunni a futást, mert ezek után a sérülések után mérjobban megbecsülök majd minden órát, amit így tölthetek el.

Nincs semmi, ami ezt kárpótolja, viszont ilyenkor érzem, hogy mennyivel rosszabbul vagyok a mindennapokban, amikor nem mozgok.

Kezdjük azzal, hogy a sérülésem első hetében körülbelül mindenkivel összevesztem apró hülyeségek miatt. Najó nem mindenkivel, csak akivel egynél több szót váltottam. Persze nem kellett 10 perc, hogy ráeszméljek, hogy ez csak azért van, mert feszültebb vagyok, nem tudok kifutni magamból sokmindent. Egyszóval sokkal szarabb a kedvem. Nem beszélve arről, hogy attól elbőgöm magam, ha a straván, vagy a Facsén látom mások futós posztjait.

Na meg aztán itt vannak a fizikai tünetek. Megszoktam, hogy amikor futok, szinte bármennyit ehetek. Imádok enni, hát most tudatosan kell visszafognom magam, és ez nem mindig megy, hiszen időm is több van rá, sőt, néha pótcselekvés.

Fáradékonyabb vagyok sokkal, valamint úgy érzem, hogy az egész testem bemerevedett. Mivel nem mozgok. A vérnyomásom is alacsonyabb, minden felállásnál megszédülök, sokat zsibbadnak a végtagjaim, hiszen nincsenek átmozgatva.

Ilyenkor mindig belegondolok abba, hogy az az ember, aki nem sportol, na annak ez szinte természetes, együtt él ezekkel, nem is tudja, hogy ezt másképp is lehet. Hogy az ember kicsattanóan is érezheti magát, anélkül, hogy bármi oka lenne rá, egyszerűen csak annyira jól van testileg, hogy ez kihat a lelkére.

Összességében én eleve úgy kezdtem futni, hogy voltak adottsági problémák. Bár az alkatom megvan a futáshoz, és mostmár kijelenthetem, hogy az állóképességem is fejlődött, de míg más kétszer olyan gyorsan és annyit fut aszfalton napi szinten, szarabb cipőben, addig az én derekam már ezt is megérzi. (aki most jön azzal, hogy szar a futótechnikám, azt páros lábbal tiltom ki innen, nekem nem kell az okoskodás, es egyebkent nem szar a futotechnikam, bar tudom hogy mit es hogyan akarok meg javitani rajta, mert igen, lehet nem keveset, de nem fogok átállni a mezitlábfutasra, hagyjanak a barefootnácik) Hiszen évekig nem sportoltam, nem figyeltem oda magamra ilyen szinten és most iszom meg a levét. De nem adom fel, csak jobban odafigyelek majd ezekre a dolgokra. Többet kell tennem ezekért a dolgokért ...bemelegítés, nyújtás (amit mindig is utáltam), a törzs erősítése (fateromnak igaza volt ebben már megint), visszatérek a pulzusmérésre, lassulok, veszek egy új cipőt amint lehet (tutira Hokát, szoval élhetek megint kenyéren és vizen), kevesebb aszfalt, változatosabb terepek ( ez menni fog, hsizen nemsokára megint a Normafánál lakom majd).. stb...

Mit mondhatnék? Megteszek majd mindent csak gyógyuljak már ki ebből!!