Pár héttel a verseny előtt, már agyaltam, azon, hogy benevezzek-e a 10 vagy 5 kilométeres távra, szép felmérő lenne, mennyire fejlődtem vissza mióta nem edzek terv szerint, vagy éppen ellenkezőleg, mennyire sikerült tartan a formámat a napi kocogásokkal, dombozásokkal.

Épp jókor jött, amikor behívtak egy női váltóba a maratonra. A cél az volt, hogy gyorsak legyünk. Persze a gyorsaság relatív, számomra ez azt jelentette, hogy én a képességeim szerinti lehető leggyorsabb tempómmal járuljak hozzá az összidőhöz.

A rápihenés és a hangolódás jól sikerült, azt beszéltük meg, hogy én, mint “ultrafutó” a leghosszabb távon menjek, azaz másodikként 12,4 kilométert vigyek el a balhéból. Lehet furcsán hangzik, de sokalltam ezt. Főleg, hogy amihez a legnagyobb kedvem van mostanában, az egy jó is 5 KM-es PR (personal record).

A csapat - sorrend nélkül

Itt már éreztem, hogy ez nem lehet egyenletes, nyomom ameddig tudom, aztán ha elfáradok, nyomom tovább szenvedősen és megpróbálok nem annyira lassulni.

A táv ugyanis ahhoz sok, hogy nyélen tudjak menni, ahhoz viszont kicsi, hogy valami óriási taktikát és erőbeosztást alkalmazzak úgy, hogy azt sem tudom, milyen formában vagyok.

Így mentem oda reggel az első váltóhelyre, motiváltan és iszonyatosan nagy vágyat éreztem arra, hogy ész nélkül fussak. Egy dolgot azonban mindig megtervezek, mégpedig a frissítést. Reggelire ettem egy kis szilárdat, futás előtt fél órával pedig letoltam egy zselét vízzel. A versenyre meg magammal vittem egy 3 decis kulacsot, hogy ne kelljen egy másodpercre sem megállnom, és a poharakkal ügyetlenkednem a frissítőpontokon.

Közben a Gébbörkémet is behívták egy gyors AR csapatba, ő első ember volt és egészen pontosan azt hozta, amit eltervezett, 4 perces átlag kilométerek 9 kilin át. Nagyon büszke vagyok rá, meg ő is magára. :D Remélem kedvet kapott ahhoz, hogy legközelebb is induljon futóversenyen. Talán azért is tetszett neki annyira, mert a versenyre kapott egy Solar Boost cipőt, ami azért eléggé adta neki. Az is biztos motiváló lehetett számára, hogy konkrétan Kazi Tominak adta át a stafétát a váltóponton. :)

szarul nézünk ki, de a kép és a háttér túl jó ahhoz, hogy ne rakjam ki :D

Én full bemelegedve, frissen, felfokozott hangulatban vártam az első emberünket. Megbeszéltük, hogy – Adidas teamhez híven – Fehér AR pólóban leszünk, mert az sokkal egyedibb, mint a fekete. A várakozás évszázadoknak tűnt, holott a tervezett időben kaptam meg a rajtszámot, amin a chip volt ( ezt kellett átadni stafétaként).

Én viszont erősebb tempót mentem, így gyakorlatilag cikcakkban előzgettem, ráadásul az első kilometer lejtett, így brutal tempóban indultam el, mert láttam, hogy  mennyi váltó ment el  előttünk, akiknek nem kellett volna.

A lábaim vittek, de egyértelmű volt, hogy innen csak lassulni lehet, ezért folyamatosan vettem vissza, abban reménykedve, hogy egyszer csak felfutok a mezőnyben egy olyan részére, ahonnan mér nem kell kerülgetnem. Ez sajnos nem történhetett meg, mert idő közben rank engedték a 30-as táv 4. Zónából indulóit, akik megint jóval lassabb tempót terveztek. Persze a másik oldalon meg baromi motiváló lehet, hogy én előzök és nem engem hagynak le, de inkább csak a feladatra koncentráltam. 

Hirtelen újabb embertömeg előttem. Had jegyezzem meg, hogy az előzések problémamentesek voltak, senki nem állt az utamba, mindig volt hely. Itt már csak az volt a terv, hogy ne menjek 4:30 alá, mert akkor nagyon merges leszek magamra! :D

Egyre több ponton öntöttem le magam hideg vízzel, ami szuper jól esett. Közben azt figyeltem meg, hogy valahogy, mintha idén több szurkoló lenne, nagyon sokan kint voltak öröm volt nézni. Néhol egy egy ismerős, és sok helyen a nevemet is hallottam.

Az utolsó 3 kilit már nagyon nem kívántam, de még pont egy csapatban induló lányt meg tudtam előzni. Aztán átadtam a rajtszámot. Ja de előtte leszakadt az egyik tartóról. Nájsz.

Miután leszinkronizáltam az órámat, láttam, hogy 12,8 kili let végül a táv, 4:15-ös átlagokkal. Szuper! J

Majd ránéztem a kilométerenkénti lebontásra. Borzasztó gáz! Tankönyvben kellene mutogatni, hogy na így ne fuss, mutatom:

Na gyors levezetés ( mert ezekre most figyeltem), aztán irány a cél, ahol már izgultunk, vajon mi van a többiekkel, mi lett az összidőnk, ugyanis én online gyakorlatilag SEMMIT nem tudtam megnézni a Futanet oldalon, teljesen vakon voltam.

Az Adidas standnál chilleztünk, amikor jött Zsófi, a befutónk, és mesélte, hogy nem tudja hányadikok lettünk, kb 3-15 körül lehetett az időnk.

Csináltunk egy csapatfotót és este, miután felkerültek az eredmények, csodálkozva tapasztaltuk, hogy a rajtszámunk (15620) nincs fent az eredménylistán.

Azóta sem tudjuk, mi történhetett, de már várjuk a választ. Nem szerepel se DSQ se DFN a számunk mellett, úgy néz ki, mintha nem is let volna ilyen csapat, pedig a nevezési listán névvel együtt fent vagyunk. XD

Na akkor pár tanulság:

• A csapatban nem árt, ha az első ember a csapat egyik leg gyorsabbja, hogy utána ne kelljen kerülgetéssel tölteni az időt.
• Szépen terveztünk időkkel, mindig mindenki időben ott volt a váltásnál, érdemes mindig a legjobb idővel tervezni
• Meg kell tanulnom, hogy a csapatért vagyok, az idő pedig nem minden. Attól még, hogy bénának éreztem magam, összességében ez egy szuper hangulatú és tanulságos verseny volt. Ennek örülni kell. 
• Kéne edzeni :D

 Erre igyunk!

Következő kihívás a Naszály Trail bő egy hónap múlva és talán ez lesz az utolsó versenyem az évben.

Két éve nagyon megnyomtam. Vajon mikor tudom ezt majd űberelni?

Nekem egyébként nagyon tetszett a helyszín, a megközelíthetőség, semmi bajom nem volt a pályával, jó volt a társaság, hálás vagyok, hogy egy adidas Runners csapat tagja lehettem. :)