Áprilisban terveztem / tervezem megfutni a legtöbb kilit Ultrabalatonig. Nagyjából rajtavagyok, persze ezt nem tudom másképpen megoldani, csak a meloba - vissza futással. A hétvégéim sem úgy telnek, mint ahogy kellene, mivel szombaton és vasárnap is kutyaiskolában vagyok délután, nem tudok hosszúakat futni, illetve versenyekre utazni. Nem fér bele. ráadásul hétvégére álatlában úgy kivagyok, hogy egy nap, mire magamhoz térek. 

Nem, nem a futással van bajom, hanem minden mással, amit ezen kívül még csinálnom kell, ami a pihenés, fizikai regenerálódás, mentális felklszüléshez szükséges lenne.

Ma reggel a futásnál annyi negatív gondolat fordult meg a fejemben, hogy le kell írnom, rendszereznem kell. Régen úgy voltam vele hogy ha baj van, nem érdekelt. Leszarom! - gondoltam. Ma már nem vehetem ilyen lazán a dolgokat:

- Munka mellett nehéz sokat futni. Ez mér nem az a leugrok futni egy szigetkört. Gyakorlatilag bérletet sem kéne vennem erre a hónapra, hiszen szinte mindig futva közlekedem. a napom fő részét viszont munkában töltöm, és ugyanúgy meg kell felelnem, senki nem kíváncsi rá, hogy a szabadidőmben mire készülök. Igazuk is van egyébként. - a melót nem szarhatom le, fontos része az életemnek, ráadásul végre van egy munkahelyem, amit szeretek

- Van egy egyórás ebédszünetem, később leírom, hogy miért nem tudom ezt kihasználni, viszont nincs egy fotel vagy egy hely ahova elvonulhatnék 20 perc pihire. néha délután olyan alvásrohamok jönnek rám, hogy alig bírom nyitvatartani a szemem, de a sok kávér nem bírja a gyomrom egyébként sem gondolom, hogy ez lenne a megoldás. - az alvást nem szarhatom le, ezert kb este 9kor ágyban kéne lennem, mert ismerve magamat, kell a 8 és fél- 9 óra. ennyi futással meg mégtöbb

- Szóval hetvegen delutanonkent kutyasuli, ami egyebkent olyan szinten lefáraszt agyban, persze nagyon hasznos, csodálatos dolgokat tanulunk Tigrissel, de most, a középhaladó már nagy kihívás, nem vehetem fél vállról. Házifeladat is van. Néha meg is csinálom. Nem mindig. :$ - ezt nem szarhatom le, én akartam kutyát és belefektetek minden energiát, törődést és igazából ez egy jó dolog, csak fáradtan nehez mostanában jól csinálni

- Anyám, aki leszarja, hogy fáradt vagyok, ha nincs kiporszívozva, kitakarítva, elmosogatva. Aki a maratonom után azzal jött, hogy miért nem raktam rendet a lakásomban, nem lehet így élni. Pedig én már többszörösen bebizonyítottam, hogy lehet így élni. Néha úgy néz ki a lakás, mint egy depó, csak nemrégóta még kutyaszőrrel is le van hintve a padló. Igen, tisztaságban kell tartani egy lakást. Nem, nekem nem az a rend, hogy minden el van pakolva. Erre nincs időm. - ezt sem szarhatom le, de speciell leszarom :P 

- Vivicitta: nem tudok rápihenni, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Annyit azért megteszek, hogy szombaton nem futok, de az sem pihi lesz. Nem is hiszek már ebben az 1:40-es félmaratonban, hiszen nem megy a tempófutás. Kedvem sincs. De tudjátok mit? Neveztem, elhatároztam, úgyhogy becsületesen lefutom - nem szarom le

- Külön posztot érdemel a munkahelyre futás művészete, de tény, hogy nem állok otthon a tükör előtt, hogy ma miben menjek dolgozni. Hét elején beviszek 1-2 cuccot amiket a héten hordok. Futóruhában megyek be, leízzadva, és úgy is távozom. - jó, leszarom, ez van, amúgysem vagyok egy magassarkús, elegáns típus

- Egész nap egyensúlyoznom kell, figyelnem kell, hogy mit, mikor és mennyit eszem. Sokszor fáj a gyomrom az esti futásoknál, ezért csak keveset ehetek, viszont kell az energia, és étvégyam is van. Általában perceket állok a pult előtt a kantinban, hogy akkor most mit ehetek meg mit nem. Nem vihetek főzött kaját, mert futva járok, de enni kell. - nem szarom le, nagyon nem

- Eszembe jutott, hogy régen mennyire egyszerű volt. nem volt senkim. a munka mellett futottam, és nem csináltam semmi mást hétközben. Olyan egyszerű volt, tulajdonképpen ezért is választottam ezt, hogy kitöltsem az egyedüllétet. De most már van kutyám és barátom, akiket szeretek és minőségi időt szeretnék tölteni velük. Nem a futás rovására, hanem a futás mellett. Mostanában minden nap bűntudatom van emiatt. - nagyon nem szarom le

- Nem a szép terepen, vagy valami autóktól elzárt helyen futok többnyire, mint ahogy eddig szoktam, hanem járdán utcákon, autók között. Nem élvezem, küzdök, mérges vagyok, mindenkit a kurva anyjába kívánok, aki előttem, mellettem, mögöttem szívja a dekket. Mérges vagyok az autók kipofogójára, hogy nekem kell maszkban futnom, míg más szívja magába a nikotint. Annyi, de annyi indent látok az utcán ilyenkor. Nagymuter fogja az unokája kezés, másikban a cigi. Vagy az alkoholisták hajnalban kezükben a feles, amit nem a kukákba, hanem az utca járdájára dobnak, a sok sok törött piás üveg, amikbe szegény kutyák léphetnek vele. Néha ilyenkor elmegy a kedvem mindentől. Látva azt, hogy az emberek így doibják el maguktól az életet, úgy, hogy ezzel másokat és engem is veszélyeztetnek eléggé lehúz. - próbálom leszarni...szeretném leszarni

- Fáradok fizikálisan is. Nem mindig van kedvem futni. De futok. Nem hagyok ki tervezett edzést hétköznap, nem állok meg csak úgy. Mert a sok sok edzés után, majd eljön az Ultrabalaton, ahol nem egy futó leszek, akit ki kell kerülni, vagy megállni, ha átfut a járdán, hanem valaki. Egy egyéni induló, aki (mint minden egyéni induló) keményen készült és edzett. Bármi is lesz, ezt rákészülés nélkül nem tudom abszolválni. Még így is tudom, hogy sokkal többet kellene futnom, de nem megy. Most nem.

 - Antiszoc vagyok. Nincs kedvem jópofizni, nem keresem az emberek társaságát, az egész napom egy checklist, és mindig forog az agyam, hogy miminden van még, amit ma meg kell csinálnom. Legszivesebben sorozatokat néznék a TV előtt és zabálnám a kölesgolyót, esetleg aludnék két futás között. Az lenne csak a jó élet. Persze tudom, hogy most csak a fáradtság beszél belőlem, aki ismer tudja, hogy szeretek mindenféle programokat csinálni.  - majd le fogom szarni ha vége az UB-nak

Végül pedig összegezve tudom, hogy ez nem olyan tragikus és tudtam, hogy ez lesz. De azt hittem ez olyan, hogy majd a futásba fáradok bele, és attól megy el a kedvem. De itt nem maga a futás ami sok nekem, hanem minden más. 

A sok sok nyávogásban a jó: ma ebédszünet helyett elmentem megvenni az új Hokámat, amibe első látásra szerettem bele, ami remélem körberepít a Balaton körül: