Hé, öreg, a világ nem fekete vagy fehér! Nincs olyan, hogy ez csak rossz, ez csak jó. Nem csak az létezik, hogy fuss vagy ne fuss.

Én a kettő kereszttüzében vagyok, de ez nem az a bizonyos aranyközépút. Egyáltalán nem érzem jól magam ebben az állapotban.

Röviden felvázolom az eddig történteket:

Napi 18-20akat nyomtam, nagyon élveztem, szárnyaltam, persze csak amennyire a pulzusom engedte, szóval ésszel és persze pihinapokkal.

Majd egyszer csak megfájdult valami, nem is tudom máig sem, hogy pontosan mi, valahol a medencémnél, de már a csípőmnél is érzem jobb oldalt.

Annyira fájt minden lépés, hogy le kellett állnom. Járni sem tudtam 2-3 napig normálisan, nemhogy futni. Ezt úgy hívják, hogy muszáj. Nem volt választásom, hogy leállok -e.

Ám amikor elmentem a háziorvoshoz és felírt izomlazítót és fájdalomcsillapítót, jobb lett. De tudtam, hogy még nem terhelhetek, hiszen csak a fájdalom múlt el, erre nem szabad ráterhelni.

A napok teltek, és nekem fogyott (az amúgy is minimális) türelmem. Lassan éreztem, hogy le kellene állnom a gyógyszerekkel fokozatosan, háta már minden oké. Kicsit jobb lett, elmentem futni. Keveset. Ugyanolyan maradt.

Gondoltam jo, megint leallok, amíg nem múlik el teljesen a fájdalom. Nem múlt el, ugyanolyan maradt. Most éppen megint futok, persze inkább kocogok. Vettem egy új futócipőt, amit imádok, és csakis futópadra merészkedem, ugyanis semmilyen esélyét nem akarom annak megadni, hogy mégjobban lesérüljek.

A fájdalom konstans. futok, is mert eljárok kocogni, de nem is, mert nem érzem azt a szárnyalást, örömöt ebben a (bocsánat a 18 éven aluli olvasóknak) faszkodásban. Pont annyira érzem a fájdalmat, amivel mondjuk hatperces kilómétereket már nem bírok futni, de ha meg ülök a fenekemen, kellemetlenül érezném magam, hogy egy ilyen kicsi fájdalommal nem megyek edzeni. Nem fejlődök, semmi keménykedés, csak próbálok szintet tartani pár kilóméterrel.

Egyre telik az idő, kevesebb mint négy hónap van az Ultrabalatonig és én egy helyben SEM toporgok.

Mielőtt megkérdeznétek, igen, folyamatban az orvos, kedden megyek. Én nem, nem fogok bringázni, sem úszni a futás helyett, mert nem lelem örömömet benne. A zumba meg nekem egyenesen egy vicc kategória.

És hogy miért mondtam az elején ezt a fekete fehér szöveget? Mert aki sokat fut, annak a testének az is sokkot jelent, ha egyik napról a másikra teljesen leáll a futással, nem mozog. Mert hozzá van szokva az izzadáshoz, ahhoz h kitisztul a tüdeje, felporog, stb...

És mert ez egy drog, amivel nem lehet csak úgy leállni!