Sorra, hallom a közeli és távoli ismerőseimtől hogy sérülnek le.

Nagy fagyok voltak, ilyenkor még több bemelegítés kell, nagyon oda kell figyelni az embernek, az útviszonyok sem a lefmegfellőbbek, hiába gondolodja az ember, hogy "de velem ez nem történhet meg", megtörténik. Még akkoris ha az ember odafigyel. Shit happens!

De miután kicsit elgondolkodtam, rájöttem, hogy nem csak ez az egyetlen oka ennek. A futás nagyon nagy divat lett 2012-ben, nagy a marketingje, gondoljatok a Nike kampányokra; we well #makeitcount meg Run the elements stb... Elég csak csekkolni a haverjaink edzéseit  bármelyik futó alkalmazáson. Amit látsz : mégtöbbet, méggyakrabban, mindegy milyen idő van, mindegy mik a körülmények. ----> azaz a másik VÉGLET

Nekem is nagyon nehéz megtalálni az arany középutat pedig erre mindig is odafigyeltem  és szerintem másoknak is nehéz eltalálni, hogy hol van az a sáv, ahol nem maradnakk aluledzettek, de még nem terhelik túl a testüket. Pedig ez az alapja annak, hogy hosszú évekig gond nélkül sportolhassunk.

Ma, amikor kikeltem az ágyból, fájt. A lépéseknél érzem.

4 hónap és itt az UB.

Tudjátok mi van? Annyira szar ez az egész annyira szar a helyzetem, h már nem is aggódom. Mivel tudom, hogy ennél már csak jobb lehet. És miután meggyógyulok ennél még 100x jobban megbecsülöm azt hogy egyáltalán lehetőségem van futni. (pedig eddig is hálát adtam az égnek, hogy rátaláltam erre az egészre)

Kellenek néha a pofonok, hogy megbecsüljük azt, amink van. Hogy igazán örülni tudjunk neki.

Nem tudom mikor gyógyulok teljesen fel, csak azt, hogy teljes szívemmel és lelkemmel arra öszpontosítok, hogy minél előbb teljesen egészségesnek érezzem magam, és felkészüljek az UB-ra. Mert nekem ez a legfontosabb!