Nagyon rég írtam ide, egészen pontosan fél éve, ami azért elég ciki. Ugyanakkor a statisztikából azt látom, hogy a legnépszerűbb bejegyzéseim a futóversenyek voltak, amiken mostanában egyáltalán nem veszek részt.

Most nem nyávogni jöttem ide, tényleg kezdek ott tartani, hogy kiröhögöm magamat, mert ilyen a világon nincs amin végig kell mennünk, ez már odáig fajult, hogy cikksorozatom is van a Runner’s Wordben a témáról. igaz, az eléggé soft, ahhoz képest, amin valójában egy ember keresztül megy bármiféle asszisztált reprodukciós eljáráson. Nemhogy ötön.

Ugyanakkor ezt az időt úgy érzem maximálisan fel tudtam használni építő dolgokra.

Kezdődött az edzői sulival, amit persze úgy is el lehet végezni, hogy be se jársz, azt valahogy levizsgázol, de én egy kezemen meg tudom számolni, hány óráról hiányoztam, mert nem a papírért mentem, hanem hogy tanuljak, amennyit tudok. És iszonyatosan élveztem. Ráadásul két helyre is jártam gyakorlatra, atlétikára és nem csak a futást, de minden mást is meg kellett tanulnom, ezt nálam eléggé komolyan vették.

Az elmúlt nyáron sok időt töltöttem a MAFC pályán, ami nosztalgiával töltött el, mert gyerekkoromban ide jártam sport táborba, ahol igazából mindig valami hülyeségen törtük a fejünket. Most meg egy ifi csapat edzésein hospitálok, ahol olyan dolgokat csinálnak, mint a rúdugrás, diszkoszvetés, futóiskola.

Nem volt kérdés, hogy a vizsga után tovább fejlesztem magam mindenféle szempontból, és nem pedig hátra dőlök elégedetten.

Múlt hétvégén például egy táplálkozási tanfolyamot végeztem el, amit direkt edzőknek szerveztek, egészségsport témában, majd a végén, a vizsgán is sikeresen szerepeltem.

Soha nem gondoltam volna, hogy bulik helyett iskolapadban fogok ülni a szabadidőmben úgy, hogy még fizetek is érte, de basszus megtörtént. És iszonyatosan élveztem. Annyi mindent tanultam és sok mindent értettem meg.

Aztán amit még nagyon élveztem, azok az airmid.hu-s táplálkozási szemináriumok voltak, amikre ti is el tudtok menni, én is hasonló elveket képviselek egyébként. Mind a három szemináriumon voltam. :)

Persze az egyik legjobb az volt, amikor meghívtak egy motivációs előadásra (inkább beszélgetés volt), mert ilyenkor nagyon helyzetben érzem magam. Nagyon necces ez a „meghívjuk ezt azt motivációs előadást tartani” dolog, ami mostanában megy. A legtöbb ember hála istennek jól nyilatkozik, de hallottam már ordenáré baromságokat, és ha valamit, a hülyeséget nehezen viselem. Előadást tartani felelősség, és ilyenkor jobban hisznek neked – főleg azok az emberek, akik nem értenek a futáshoz- nagyon nem mindegy, mit és hogyan adsz elő.

Azt még talán ide nem is írtam, hogy mennyire élvezem az edzősködést, ezzel is nagyon sokat tanulok, mert nekem már kialakult egy szokásom, ami a futást illeti, de annyi féleképp lehet ezt csinálni, és olyan jó megismerni a különböző embereket, más-más motivációval. Az én látóterem is tágul én is sokat tanulok ezzel az egésszel.

Olyannyira jól megy, hogy létszámstoppot is el kellett rendelnem, két hónap alatt beteltem. Persze, tudnék én több embert is vállalni, de akkor kevesebb időm jutna egy emberre és azt nem akarom. Mivel ezt mind a 8 órás meló mellett végzem, ki kellett szabnom egy korlátot, mert maximalista vagyok. Azért mindig ott van a fejemben, hogy ez nem játék, baromi nagy felelősség másnak megmondani hogyan és mit fusson. Persze, tudom én, hogy csak egy kezdő edző vagyok mások szemében, de ugyanez volt, amikor futni kezdtem.

Emlékszem, amikor még adták a tanácsokat kezdő ultrás koromban, hogy így fussak, meg úgy ne fussak, aztán hál istennek akkor is volt bennem valami szűrő, és csak azokat a tanácsokat fogadtam meg, amiben láttam relációt. És mi lett? Hát egész jó kis futókarrieren vagyok túl magamhoz képest. Most ugyanezt végig kell zongoráznom és jogos: Először bizonyítani kell, letenni valamit az asztalra.

Én magam nem futok egyébként terv szerint, mert nem készülök semmire, de a futást továbbra is folytatom, heti 50 kilométerre limitáltam le magam, ami nekem egészen jó és kényelmes.

Így viszont duplán jól esett, amikor engem is felkértek egy interjúra a Futóarcok című könyvbe, pedig aktívan nem is versenyeztem már akkor nagyon. Azért nagyon nem szeretnék elbúcsúzni a versenyek világától persze. Jelenleg a sportolóim versenyeit izgulhatom végig, ami egyébként tök jó, mert nem fáradok elbenne annyira és még izomlázam se lesz tőle másnap. :D