Budapestrun Ladies & BUG 2in1 versenybeszámoló

Ott tartottam, hogy nem írtam beszámolót a világbajnokságról, de röviden összefoglalva annyit írnék, hogy nagyon kalandos volt és számomra iszonyatosan élvezetes. Olyan dolgokkal kellett megküzdenem, amiktől nagyon féltem (jégeső, patakokban lefolyó víz, köd, 3000m szint, 2000 fölötti hegycsúcs), de utólag rájöttem, hogy nem vesz el semmit az élményből, éppen, hogy hozzáad,  maximum lassít kicsit, de ezzel minden versenyző így volt. Kár, hogy szar időt mentem, de nyilván ez relatív és tudnom kell, hogy a világ legjobb futóihoz nem hasonlíthatom magam, szóval összességében elégedett vagyok. Azért az zavar, hogy NULLA kép készült rólam futás közben, 0, zéró, O. Márpedig ami nincs megörökítve az meg sem töürtént, még jó hogy le van Stravázva. ;)

ladies_fut.jpg

A nyár további versenyei közt volt a 6.6 kilométeres Budapestrun Ladies, amit 35 fokos hősében futottunk. Persze nevezésnél ezt nem láttam előre, bár a délután  3 órás rajt nem sejtetett jót. A terv az lett volna, hogy egy négyes alatti átlagot hozzak. Tavaly ez sikerült egyszer egy ugyanilyen rövid versenyen, persze nyilván nem kell semi durvára gondolni, 3:58-as átlag már egyszer sikerült, ha ezt tudnám nyújtani, boldog lennék.

Nos, ebből semmi nem lett, gondolom a forróság vette el a sebességet, vagy nem gyorsultam tavaly óta (de szerintem gyorsultam, most, hogy hűvösebbek a reggelek, ugyanamellett az érzés mellett gyorsabb a tempóm). Mindenesetre egy 4:14-es átlaggal nyertem a versenyt, aminek persze nagyon örülök, mert megtapasztaltam milyen (jó!!) érzés a felvezető után menni, ráadásul aggódnom sem kellett, hogy a nyakamon van a második. Ezt jól megjegyzem magamnak, mert valszleg ilyen soha nem lesz. :D

ladies_cel.jpg

A rövid versenyeken, mivel nagyon megnyomom, szép kis izomlázam tud kialakulni azokon a helyeken, ahol egyébként nem szokott (főleg has, combhajlító), ezért másnap mindig egy laza terepet megyek.

Szeptember 2.-án renezték meg másodszorra a Budapest Urban Games sorozatot, aminek idén a fő száma a Duna átúszás volt, szerintem baromi ötletes, ezen kívül megmaradt tavalyról a foci, street workout és a futás. Erre persze az elején neveztem, mert igazi funrun-nak ígérkezett. Nem mellesleg ingyenes nevezés mellett versenyezhetsz a citadellán és még pólót is kapsz. Vétek kihagyni.

A 8 kilis távra jelentkeztem, ami szintes, néhol lépcsős, single trackes, kanyargós, szóval, bár ez 4 kört foglalt magában, szuperizgalmas futás volt. Előző este találtuk meg a kiscicát (aki továbbra is gazdit keres), szóval éjszaka nagyon szarul és keveset aludtam, konkrétan azt gondoltam, alvafutás lesz a versenyből, azt éreztem, sehogy sem tudok felpörögni, pedig mér egy energiaitalt is betoltam előtte.

Gerivel mentünk, sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön, mert jó buli lesz. Tetszett a pálya a szervezés és az, hogy rugalmasan hoztak döntéseket a rajttal kapcsolatban, így az egyéni indításnál a sor nem tűnt hosszúnak.

Az már egy másik kérdés, hogy úgy csalhattál, ahogy csak akartál, hiszen a lelkiismeretedre volt bízva, hogy lefutod az adott köröket és utána indulsz a cél felé, vagy pedig korábban befejezed a versenyt. Ugyanis csak a rajtban és a célban csippantottak, közte azt csináltál amit akartál. Hálistennek azért a futás nem arról szól, hogy célba érj, hanem maga az élmények gyűjtése is, amiket közben szerzel. :)

img_6005.JPG

Külön rajongótáborom lett a futásnál, ami nekem nagyon jól esett. :)

Strava: https://www.strava.com/activities/1164635294

Sanyosz volt a konferancié és mókamester, amikor a célbaérkezésemnél bemondta, hogy ez talán az eddigi leggyorsabb női idő, elhatároztam, elmegyek az eredményhirdetésre, mert mégis milyen parasztság lenne (elvileg) dobogósként nem megjelenni. Az volt a második nem túl jó ötlet, hogy senki nem tudta, hogy milyet futott a többiekhez képest. Ez szar, ugyanis az, aki nyert (hacsak nem azok akik fölényesen nyertek, Attila meg Bence pl 4 és 8 kilin nagy fölénnyel), nem tudta, hogy nyert és baszott elmenni az esti eredményhirdetésre, és ehhez az időjárás is kicsit hozzáadta a magáét az erős széllel és esővel.

bug_futas.jpg

Na mindegy, ott állunk a BUG eredményhirdetésen, mikor a 8 kilis dobogós lányokhoz bemondanak 3 full idegen nevet. Na mondom, itt oké, ha kamura jöttünk el, de kérdezzük már meg ezek a csajok milyen időt mentek, hány percet vertek rám.

Közlik, hogy ők csak az első 3 idejét tudják, mert a mérést a Maratonman Depó csináta (ez nemtudom miért kell, hogy kifogás legyen). Az első csaj valami 30 perc alatt futotta végig, a második 40 perc.

Na gyerekek, akkor lehet gondolkodni, ha az első pasi 30 alatt futotta a 300 m szintes versenyt 4:14 körüli kilikkel, akkor mennyire logikus, hogy egy lány, akinek egyébként ismeretlen a neve (szóval nem egy olimpikon, vagy egy Tiricz Irén..) ugyanilyen gyorsan fut. Én biztos voltam benne, hogy itt vagy korábban bedobta valaki a törölközőt, vagy valami hiba csúszott a gépezetbe. A második lány meg 40 alatt futotta le. Én 37 perc alatt, de meg sem lettem említve. Itt jött el az a pont amikor – miután ezt elmondtam ezt a szervezőknek, akik biztosítottak arról, hogy utánanéznek – eljöttünk és egy két sör mellett már röhögve meséltem a szorit a többieknek. :D

Hétfőn semmi, kedden semmi, majd felkerültek az eredmények az internetre, ahol már elsőként szerepeltem: https://www.facebook.com/pg/bpurbangames/photos/?tab=album&album_id=1866665976707724

Fotó itt sem készült rólam hivatalos, valahogy utálnak a fotósok vagy a kamera, fasz se tudja :D

Na lényeg ami lényeg, 10 nappal a verseny után átvehettem az aranyérmemet, mintha ez így lett volna természetes.

img_6060.JPG

Összefoglalva tehát szerveztek egy iszonyatos jó verseny(sorozato)t, szuper pályával, hangulattal, és úgy elbaszták ezzel a méréssel, ami szerintme nagyon ciki és ezt nekik érezniük kéne. Kár érte. Még az érem is olyan fasza volt, amire azt mondtam, hogy ez kell. Pedig aki ismer tudja, hogy engem az érem sosem hat meg.

Na szóval ezek voltak a rövid versenyek, mindeközben ősz lett és még egy vallomással is tartozom nektek. A nyaraláson lekerült rólam a pulzuspánt, merthogy örömfutni akarok és idegesít. Nos, azóta nem tettem fel, baromi jól megvagyok pánt nélkül, tökéletesen érzem magam és a futásaimat így jelenleg. Ugyanakkor senkit nem bíztatnék arra, hogy hagyja a tudoményt a francba, de ugyanolyan tempókban futok vele, mint nélküle, szóval nincs rá szükségem jelenleg.

img_6151.JPG

3 hét múlva megyek a szezon első ultra távú versenyére, a Vadlán Ultra Trailre, ahova meg lettem hívva, 50 kilit megyek, nagyon várom már. Addig azért még megmérettetem magam az Előzd meg a Fogaskerekűt! versenyen, ami elég közel áll a szívemhez és a lakóhelyemhez :)

A szezon fő versenye pedig a Piros 85, ami egyben országos bajnokság is. Erre a versenyre évek óta nem jutok el, valamiért átok ül rajta, de most számos versenyről mondok le azért, hogy a sérülésnek még a gondolata se merüljön föl. Ez az első év, hogy nem futok a Spar maratonon, mert tavaly pl ott amortizáltam le magam hónapokra. Mondjuk azt a 3.12-es maratont nem is cserélném el semmiért. :)