Nem tudnám ezt az évet értékelni, mert mióta baj van a derekammal, a kezdetektől keresem kutatom a miérteket, és a sztori nem ebben az évben kezdődött. 

2014-es strava össszefoglaló adatok: http://2014story.strava.com/video/2541839

Ha nem sérültem volna le a következőket írnám: Ez az év futás szempontjából eredményes volt annak ellenére, hogy nem lett meg az Ultrabalaton. kb 3200 kilim lesz ebben az évben. Ezt nem tudom növelni, amíg 8 órában dolgozom, kutyázok, és a szervezetemnek minimum 8 és fél óra alvásra van szüksége egy nap, hosszú futásoknál többre. Ja, és a futás mellett van életem is. Szívem szerint sokkal többet mennék, hosszabbakat tolnék, de akkor az már más rovására menne. 

Most, hogy lesérültem, még mindig keresem a miérteket. Valahogy egész életemben az volt, hogy ha valamit nagyon szerettem, arról a végén le kellett mondanom, valami mindig közbeszólt. Aztán jött a futás, ami segített mindenféle csalódást feldolgozni. Úgy éreztem, amíg ez van, nem lehet baj. Tavaly szintén 3000 kötüli éves kilit futottam, azelőtt még kevesebbet. Ez egy ultrásnak nem sok. És nem mondom, hogy nekem az volt. Sosem faradtam el igazán egy edzésemen sem. Egyedül a versenyeken hajtottam meg magam, de nekem ha 2 versenyem volt egy hónapban, akkor sokat mondok. 

Olyan eredményeket értem el magamhoz képest egy két versenyen, amiről álmodni sem mertem, és bármilyen fáradt voltam, mosolyogva értem be a célba. Imádtam, és úgy éreztem, ebben jó vagyok. Imádtam a terepet, és az volt a tervem, hogy az Ultrabalaton után majd rátérek, hiszen valóban nem tesz nekem jót a sok aszfalt.

Kaptam hideget meleget, jótanácsokat, rossz  tanácsokat a gerincsérvemre. Visszavettem a futásokból, csinálgatom  a gyógytornát. Várom az MRI-t, amire január közepén megyek és .... iszonyatosan félek. Szerettem volna jótékonyan futni az Ultrabalatonon, de hogy szervezzek bármit is, amikor még az is kérdéses, hogy elindulhatok? 

Sajnos ez a bejegyzés nem sikerült túl vidámra, viszont lehet belőle tanulni. Megelőzni a sérülést, időt fordítani a nyújtásra, erősítésre, nem túledzeni...

Úgy érzem összességében, hogy túl jól sikerültek a futásaim, túl jól éreztem magam a versenyeken, ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra lemondjak erről. De nem tudom élvezni sem a futásaimat, mert a fejemben vannak a mondatok "óvatosan, mert még ennél is nagyob baj lesz" "mivan ha lebénulsz, akkor majd megbánod, hogy ma is kimentél" " a futás nem jó a sérvnek" Közben meg nem lettem eltiltva, futkoshatok, csak nem sokat.

Remélem 2015-ben véget ér ez a rémálom! Addig is próbálom szintentartani magam, és keresem kutatom a megoldást. Igazából, amint lenne valami konkrét megoldás, nem sajnáltatnám magam, de én ebbe a várakozásba őrülök bele, mert amikor a türelmet osztották, én valahol egészen méshol voltam. :)