Én is csak egy drogos vagyok sokunk közül. - Ez játszódott ma le a fejemben, amikor zsibbadt aggyal és testtel, teljes zenben gyalogoltam haza spinninről. Két hétig voltam elvonón (sérülés miatt nem mozoghattam) és ezután most hatványozottan beütött az anyag. Ez az érzés hiányzott. Amikor elmész edzeni a sok problémáddal, és közben elfelejted őket. Majd amikor vége van az edzésnek, ugyanúgy ott vannak, de olyan jókedvvel és mosolyogva tudod leszarni őket, ami józanul épp ésszel nem menne.

 Haladtam az utcán izzadtan, melegítőgatyában, smink nélkül és kócosan, de jobban éreztem magam, mint kisminkelve buliba menet. Spinningen mindi gmeghalok annyira kifáradok, és utána konkrétan úgy érzem, ujjászülettem. Rózsaszín szeműveg. 

Ez egy másik level. Már nem csak azért megyek le edzeni, hogy ne legyek 100 kiló, vagy feszes legyen a fenekem, hanem a saját lelki békémért. És ezáltal mások lelki békéjéért. Hiszen ha megvan az adagom, nem vagyok hisztis. Ha elfogadom magamat, könnyebben elfogadom a többi embert (na itt azért van még mit tanulnom :P ).

Biztonságérzetet ad az is, hogy megvettem a spinning bérletemet, mivel decemberig még tuti nem futhatok ( hogy utána mi lesz, meglátjuk), addig rendszeresen tudok izzadni a teremben, átélni ezt a flesst egy héten legalább háromszor. 

Függő lettem, ennek örülök. Mert ha rossz a kedvem, valami bánatom van vagy depis vagyok, akkor nem kell keresnem majd azt a szert ( kaja, pia, cigi..) amitől jobb lesz. Megtaláltam ezt a sportban. Találtam egy olyan szert, aminek csupa pozitív mellékhatása van. Sima bőr, egészséges tüdő, jó vérkeringés, feszes bőr, jó közérzet, tudatosság és ezer más. És ez mindig ott lesz nekem az életben. 

Ebben a világban mindenki függő. Azt gondolom, (hacsak nincs baromi nagy szerencséd. és egy rózsaszín burokban élsz), ezt az életet nehéz kibírni függőségek nélkül. Kell valami amibe menekülhet az ember. Ez magyarországon szemmel látható: kibaszott sok dohányos, alkoholista, majd jönnek az bánatukban vagy ürességükben evők, akik a TVbe vagy számítógépbe menekülnek, persze nem útolsó sorban a drogosok  stb...

Szenvedélyek nélkül lehet élni, de nem érdemes - nyilatkozta Zacher Gábor valamelyik beszélgetős műsorba hétvégén.

Igen, jó ha van valami ami mindig ott van ami segít átvászelni a napokat, amit várhatsz egész nap, csak nem mindegy, hogy mi. Én 2012 augusztusában ezt végiggondolva tudatosan kapaszkodtam a futásba. Most, hogy nem futhatok, a magamba roskadás helyett találtam valami hasonlót. Mert az élet nem áll meg, meg kell oldanom ezt a helyzetet. 

Sajnálom azokat, akik másba menekülnek, ugyanakkor nem sajnálom őket eléggé, hogy megértsem, miért nem tesznek semmit magukért. Talán már nem is akarom...