Sokminden történt amit nem írtam, le, de a nyár futás szempontjából eseménytelennek tűnt. Nem akartam versenyen indulni. Az UB után kicsit elment az önbizalmam, és hagytam az egészet a francba. Én anékkül is tökjól elfutogatok, hogy minden hétvégén versenyzem. Tökjól megvagyok nélkülük. Mások mindig hívnak, és mindig meg kell nekik magyaráznom, hogy miért nem jövök erre meg arra a tökjó versenyre. De miért nekem kell megmagyaráznom. Miért kell versenyekre járnija annak, aki fut? A 12órásat is csak az UB kedvéért csináltam meg. Kinézek magamnak az évben 1-2 versenyt és azokra készülök fel, viszont akkor rendesen. Ez a válaszom. 

Hogy kimegyek e futni majdnem minden nap így is? Igen. Alap, mert ez az életmódom része, ettől érzem magam jól, jobban alszom, jobb az étvégyam, de hízom el, kisimul a bőröm, jól kezdem el a napomat, a kutyámmal vagyunk kettesben, ehhez nem kellenek nekem versenyek.

Kicsit fel kellett épülnöm az Ultrabalatonból, no nem testileg, az meglepően gyorsan ment. Lelkileg nem tettem még annyira túl magam, hiszen ez volt életem első feladása. De elfogadtam már a feladás pillanatában, csak fel kellett még dolgoznom és átrágnom a történteket minden szempontból. 

Ami mostanában foglalkoztatm, az a Szeptember 21-én megrendezezésre kerülő Vár a Hármas futás, amire már neveztem is hetekkel ezelőtt. Gyerekek, ez tényleg annyira brutál kemény lesz, hogy muszáj indulnom, a táv egy maraton, de a szint...1700m szint van és én csak az  útvonal elejét ismerem, konkrétan buda legmeredekebb utcáin kell futni (szerintem it sok sok belesétálás lesz a futás szó alatt meg kocogást értek természetesen). Itt ha csak végigmegyek eltévedés nélkül (mert ez a parám), már nyertem. Nagyon vagány lesz :)

Neveztem a BBU félmaratonra és a Spar maratonra is, de már most tudom, hogy nem futom megdutni a 3:30as álomidőt, ráadásul előtte van a csapatépítő bulink a kollégkkal, szóval a rápihenés is esélytelen. Meglátjuk, igazából attól függ, hogy mennyi löketet ad a Vár a hármas.

Nézzük mi történt még. Megint költöztem, ezúttal a II. kerületbe, a szigettől nem messze lakunk, a barátommal és Tigrissel. Ez pedig egyértelművé teszi a reggeli szigeten való futásokat. Erről elmélkedtem a mai futásomnál, az előnyéről és a (főleg) hátrányáról, hiszen sík és úgyérzem ezáltal vissza fogok fejlődni. ráadásul imádom a szintet, szeretem felszenvedni magam valami meredeken, és utálom a sík tempófutást. Kutyával meg egyenesen kivitelezhetetlen.

Úgyhogy írtam egy listát, leírom a sziget előnyeit, hátrányait a normafával szemben:

A szigetenfutás előnye:

hajnalban sötétben is ki merek menni, hiszen nincsenek vaddisznók akiktől fent nagyon tartottam

szép látni a naplfelkeltét

amikor én futok, még nincsenek annyira sokan

ki tudok kapcsolni, nem kell azon gpondolkodni, hogy melyik ösvényen fussak, oda, 1 vagy 2 kör azt haza, és kész.

A szigetenfutás hátránya:

sík

nem terep

unalmas, a normafa annyira szép és varázslatos, ez meg egy..mondjuk ki...szar

a mókusok annyira felizgatják a Tigrist, hogy nagyon ilyenkor a futást félbe kell szakítanom a fegyelmezés miatt

tele van emberekkel ezért korareggel futok csak mert este agyfaszt kapnél tőlük

hülye gazdik szabadon engedik a kutyájuk úgy, hogy azok nem fogadnak szót én meg ott szenvedhetek az enyémmel aki meg van kötve, de vannak kivételek is 

amíg eljutok oda, és haza, a büdös városon kell átszaladnom, embereket kerülgetnem, piros lámpáknál állnom

Összességében viszont jó, mert közelebb vagyok mindenhez, nem kell annyit utaznom, mégis szép helyen lakom.

Gondokkodom majd a HHH-n hogy esetleg még arra ellehetne, de csak hétvégeken de a normafára is fel tudok futni a Diósárkon keresztül ami azért szép meredek :)

Ti szoktatok futni a szigeten, Mit szerettek benne? Hátha vannak még rejtett szépségei.