Ultrabalaton 2013:Beszámoló + Köszönet!
Ajánlom ezt a beszámolót annak aki fut és annak aki nem. Annak aki a barátom és aki az ellenségem. Hálás vagyok azoknak akik hittek bennem, de még jobban azoknak, akik kételkedtek.
Akik nagyjából ismernek és sokat voltak velem az elmúlt pár évben, tudhatják, hogy milyen érzelmi hullámvasúton mentem keresztül, voltak dolgok, amiket nehezebben emésztettem meg, de talán azt talán még nekik sem mertem mondani, hogy volt, amikor tényleg nem akartam felébredni egy egy sírva elalvás után, amikor már fel sem akartam kelni az ágyból, és azt sem tudják, hogy nem egy, nem kettő év után is feltettem magamnak a kérdést: miért velem történik ez meg? Nem ebben hittem. Nem tudtam, hogy miért szenvedek annyira, hiszen mindenkinek van szerelmi csalódása, sokan nem szeretik a munkájukat, hagyják cserben őket, megesnek az ilyenek.
Mostanra kezd összeállni a kép, ezek a (számomra) brutál mélyek megélése után már csak felfele vezetett az út. 2012 augusztusban azt mondtam: ELÉG! én egy jó csaj és jó ember vagyok és nem hagyom, hogy az élet kibasszon velem! Futni fogok, mert éreztem, hogy ez nekem menne. Magam is meglepődtem az elszántságomon és szorgalmamon, és mára elmondhatom, hogy összeállt a kép. Ha minden rendben lett volna az életemben, sosem tudtam volna meg, hogy mekkora erő lakozik bennem. Olyan útra (igen, a boldogság az út maga) tértem rá, amiről más sosem akarok letérni.
Srácok, itt az alkalom, hogy ti is kezdjetek valamit az életetekkel. Nem kell maratonokat futni nem ez a lényeg. Csak a kezetekbe venni a sorsotok. Ha nem vagytok elégedettek a világgal, tegyétek jobbá. Cselekedjetek! Nem fog a sült galamb a szátokba repülni, nem mástól kell várni a segítséget. Annyi emberen látom, hogy ott rejlik benne a jócsaj/ jópasi, de nem hozza ki magából, akár egy egész életen át és nem veszi észre, hogy csak rajta múlik és nem máson.
Hálás vagyok a szüleimnek, akikkel kérés helyett közöltem, hogy márpedig ők fognak autóval kísérni az Ultrabalatonon. Szilvinek és Árpinak, akik az utolsó pillanatban vállalták a kísérőbringás feladatát. Azoknak az - akár ismeretlen - embereknek, akik a verseny közben akár csak egy hajrával is bíztattak.
Sokat segített az, hogy a legjobb edzővel, Lőrincz Olivérrel konzultáltam, aki a beszélgetésünkön kicsit visszarángatott a talajra a tanácsaival, mellesleg kb. ő volt az egyetlen, akire hallgattam a felkészülésem során.
A barátaimnak (Szabinak és a többieknek) köszönöm, hogy - mivel ők nem annyira futnak - sikerült a hétvégéken kicsit elterelniük a gondolataimat, segíteni kikapcsolni az agyamat.
Hálával tartozom az Unlimited magazinnak valamit az AYCM-nek, hogy felfigyeltek rám és támogattak felkészülésem utolsó heteiben. Ugyanitt Alexának, aki a lektorom a cikkek írásánál.
Ismeretlenül is köszönöm Lubics Szilvinek, hogy megtestesíti az igazi Superwoman-t, ezáltal hitet adott nekem és ezer másik nőnek (és férfinak). Simonyi Balázs http://nemaze.blog.hu/2012/07/06/hogyan_nem_lett_meg_az_ultrabalaton Hogyan (nem) lett meg az UltraBalaton blogbejegyzése tette elsőként a bogarat a fülembe, hogy talán neki kellene vágni. Azóta is olvasom minden írását.
Baromi hálás vagyok a váltópáromnak, Balázsnak, aki hitt benne, holott nem is ismert, akkor is, amikor már mások is kételkedtek, és elindult velem párosban, tudva azt, hogy mit kockáztat. Boldog vagyok, hogy bebizonyíthattam, jól döntött.
Örülök, hogy nem hallgattam a sok kételkedőre, nem hagytam magam visszahúzni, nem hagytam, hogy befolyásoljanak, és egyben futottam le a távot, nappal, az északi part emelkedőivel. Örülök, hogy a Hokám testőrként védelmez engem a betonnal vívott harcaimban.
Jó lenne, ha ez eljutna mindenkihez akit beleírtam. Igen, tuti lesz akit kihagyok, de talán az egész világot fel kéne sorolnom, hogy mindenki benne legyen.
Számadatok: több, mint 106 kili 12:36 perc alatt (volt egy eltévedés, ami nem egy percig tartott), átlagpulzus 144, Tehát végig 7 perces kilométerek, ha a legalább 8 pisilést és kajálás / meredekebb emelkedő közbeni gyorsgyaloglást beleszámítom.
Miket ettem: nem szerettem volna sótabit szedni, viszont a gélből és a müzliszeletből is toltam sósat, iso ital és víz felváltva, magnéziumtabi, ropi, kóla. Meglepően jól bírta a gyomrom a megmérettetést.
Remélem, hogy sok sok emberrel koccinthatok hétvégén, hiszen a cél óta vágyom már egy jó sörre! Holnap péntek és buliiiiii :)
íme a galéria:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151458731852689.1073741824.573292688&type=1
Ja és a beszámoló:
https://soundcloud.com/anorganik/gabor-deutsch-flavour-of-tears-feat-virag
Nem, ez csak egy szám amit hallgattam közben, amikor esett az eső. Hallgassatok meg figyelve a szövegre is! :) A beszámoló itt található:
