Kisokorom óta nyaggatnak, hogy sportoljak. Az egész család spolrtol valamit. Énis csináltam ezt azt, de már óvodás koromban tudtam, hogy engem a tánc érdekel. Amit manapság hip-hopnak hívnak, de régen amikor 4-5 éves voltam, akkor lehetett balettozni, meg tudtam, hogy lézezik olyan hogy jazzbalett, de nem tudtam hol, és hogy vajon ovisok is járhatnak-e. Igen, ovisan már ezt akartam. Volt egy Michael Jackson kazim, leültettem a családomat, és táncbemutatót tartottam nekik. 

Anyukám talált valahol a Kapás utcában egy helyet, ahol lehetett művészi tornára járni. Engem az iskolásokhoz soroltak be. Nem voltam hajlékony és baromira untam magam, hogy én, egyedüli ovis egy halom isis lánnyal zongorazenére próbálok spárgázni, amikor egy terpesz alig ment. 

Találtam egy hasonló lányt, a Szilvit aki hasonloan motívált volt, igy pár héttel a féléves előadás után az óra vége előtt kiküldtek az öltözőbe azzal a mondattal, hogy mar onnan mehetek haza és legközelebb sem kell jönnöm. Nem bántam. 

Aztán iskolában jártam RSG-re, kosarazni, úszni, atlétikára, lovagolni, .... egyik sem jött be. Kicsi voltam, nem is értettem ezt az egész sport témát.

Gimiben pedig szartam az egészre. Kúperra kértem felmentést. Cigiztünk, ittunk, mint minden normális tinédzser. 

Aztán szalagavatón a palotástanár elhintette, hogy ő mellesleg hip-hop-ot is tanít, innen kitalálhatjátok, hogy egy hétre rá, már ott találtam magam az Arany János gimiben lévő kezdő órán, ami szintén nem tartott sokáig, de itt jön a várva várt fordulat. Egyik óra után megkérdezte az edző, hogy esetleg nincs e kedvem a versenycsapatba is járni.

Szóval teltek az évek és én tudtam, hogy ez az a dolog amiben tehetséges vagyok. Nyertunk 2 EB-t, és ha össze tudtunk volt szedni annyi zsét, akkor ki is jutottunk volna a VB-re Holywoodba, dehat ki az aki ezért fizetne nekunk...

Épp ezért azt is tudtam, hogy nem akarok edző lenni, és sok kétballábas embertnek magyarazni az 1-2-3-4-5-6-7-8-ról. Tudom, hogy ebből nehezen lehet megélni, és tisztában voltam/ vagyok vele hogy nekem akkor oviban , de legkésőbb suliban el kellett volna kezdenem ezt megalapozni. És bizisten nem itt lennék már ha így történt volna. De ezér senkit nem hibáztatok, az élet adott és neked kell kihoznod belőle amit tudsz.