Bár mára épp egy kicsit betaknyosodtam. Ebben a februári napsütésben belülről tavasziasnak látszik az idő, de amint kiléptem kutyátsétáltatni, rájöttem, hogy kurvahideg van.

Ezt leszámítva viszont eléggé konfortosan érzem magam futásilag. Olyannyira, hogy már le írásba is merem foglalni az edzésterveimet (eddig babonából nem tettem), és hamár leírom ugye hiúságból be is tartom többnyire. Nade ebben benne vannak a pihinapok kőkeményen. 

Járok heti kétszer gerinctréningre és elhatároztam, hogy nem hagyom abba, egészen ultrabalatonig erősítek és aztán remélem mégtovább. 

A legthoszabb hetem eddig 82 kilis volt, a legtöbb távom egyben 31 kili. Azért ehhez még szoknom kell, de alakul. Tudnék menni többet is de egyrészt a sziget bazi unalmas (tavasszal majd balcsin futom a hosszúkat, nagyon várom, mindig látom az ultrabalatonos felfestést), másrész tartom magam a fokozatosság elvéhez.

Próbáltuk Tigriskicsikével ezt a póráz nélkül futást, ment is meg nem is..Főleg nem. Azán egyszercsak nagyon nem ment. Ez az ártatlan szemű, nyuszifülű, bociorrú kutyuka ugyanis egyszercsak meglátott két kacsát, akik valahogy jobban érdekelték őt, mint az én hívószavam. A kacsák is észlelték a veszélyt, így berepültek a dunába. Tigris utánuk szaladt, le a szigetről, túl a szikás köveken, be a duna sodrásába. Ekkor már kezdtem azt gondolni, hogy most látom utoljára. Már vettem elő a telenonomat (bár nemtudom kit hívtam volna, mentőket? rendőrságet? anyámat?), amikor Tigris agya felülkerekedett az ösztönein, és felfogta, hogy itt ma nem lesz kacsasült. Visszaúszott a szigetre, nyakig vizesen a -1 fokban pórázrakaptam, és egy olyan sprintet nyomtam haza, hogy a mutató kiakadt a pulzusmérő órámon. 

"De miért nézel ilyen mérgesen? Én aranyos vagyok!"

szegény kutyát takaróval büntetjük

Balboán viszont kicsapódott az elmúlt fél év terepének a hiánya. Mióta leköltöztem a városba túl sokszor szigetele, és kevésszer szintezek. Ez nagy fasság részemről, de mentségemre legyen mondva, tükör jég van a hegyi utakon, ösvényeken. Aki szeretne pár hét ágybanfekvős betegszabit, az mindenképpen tegyen egy látogatást arrafele.

már  rajt után láttam, hogy itt a túlélésre játszom

Szóval Balboa, jó hangulat, Eye of the Tiger, amit még mindig nem untam meg. Csanya aszerint nem kell vinnem a szöges talpat, így hát nem pakoltam be. Oh, bárcsak ne hallgattam volna rá. Bár tökmindegy, szerintem azzal is pereceltem volna egyet kettőt, Íme a Strava link:

https://www.strava.com/activities/254620244

2:12 lett a nettó, de kellett is hogy veszítsek vagy 10 percet a tavalyihoz képest, idén a lejtőn hangyalépésben, vagy épp fákba kapaszkodva próváltam talpon maradni. Nagyon féltettem a derekamat, ha ráesek, kész a baj. De túléltem egy térdreeséssel és kér lábbebaszással. Így is a pulzusom az egekben volt, főleg az elején, ez talán az ilyedtségnek is betudható, de gyengébbnek is éreztem magam idén. 

mindig is akartam egy ilyen hátulrólfutós képet magamról, Szasza megvalósította

Összességében tanulságos volt, nem örültem, hogy egy 19 kilis terep ennyire kifogott rajtam, de bízom benne, hogy a Nyúlcipőn bebizonyíthatom, hogy ennyire béna azért nem mindig vagyok.

Hogy hogy van a derekam? Tünetmentes vagyok még mindig, de óvatosan is tolom, a szigeten sem megyek még aszfaltra. Majd nemsokára, amikor felavatom a Cliftont. ;)