A Vulkántúra (43 km 2216 m szint)  gondolata akkor született meg a fejemben, amikor a maraton után a (nem túl nagy de hosszú ideig tartó) sérülésemből nem jöttem ki a Piros 85-re, sőt, tudtam hogy ehhez nagyobb türelem kell, úgyhogy elkezdtem egy távolabbi cél után nézni. Decemberre csak felépülök, ha nem akkor meg gáz van.

Így utólag is mondhatom, hogy tökéletes volt ez a választás, pont fel tudtam magam hozni annyira, hogy a sérülés helyét se érezzem ez alatt a majdnem 6 óra alatt.

Endrúval lebeszéltük már ősszel, hogy ide tuti megyünk, mondtam neki, hogy semmi időtervet nem tudok mondani, minden attól függ, hogy mennyire tudom visszahozni magam a sérülés után. Mert bár nem hagytam ki sokat, vagy 2 hónapon keresztül laza síkokat futottam, nem sok 1 órán felüli futásom volt november közepéig, elszoktam a domboktól és a hosszúktól. Na de ez a pár hét nem feledteti az elmúlt évek és hónapok munkáját – gondoltam és az utolsó héten inkább a pihenésre és a nátha kikúrálására fordítottam az időt.

170-es maxot írt Oli, de én már akkor tudtam, hogy a közelébe se fogok menni, ezt én most nem versenynek fogom fel. Ugyanakkor megtudtam (javítsatok ki ha tévedek, majd én is még korrigálok később), hogy a nőknél a 6 órán belüli teljesítés már jónak számít. Na, akkor legyen meg az 5:55.

Fél 5kor keltem, 5re jöttek értem, hogy ilyen 6:20 fele rajtolhassunk, ez az egyik legjobb ötlet volt ever, többször is eszembe jutott a „futás” alatt, hogy milyen jó, hogy egy perccel sem indultunk később. Hármasban toltuk, Endrú, Roland meg én. Endrúnak ez volt a nyolcadik teljesítése, de saját bevallása szerint eddig csak túraként ment neki. Nagyon jó volt velük menni, Endrúról ugye köztudott, hogy térképagya van, egy másodpercig ne kellett időt és energiát pazarolnom arra, hogy merre menjünk. Az első fél órát korom sötétben tettük meg, mert nem akartunk fejlámpát cipelni, de pont jó volt, mert ekkor még voltak túrázók, akik világítottak „nekünk”. 

Na kicsit felgyorsítom a beszámolót. Felmásztunk az első hegyre, jó hangulatban, fent hó, köd, szél, szóval jó keménynek éreztem magam, na de itt kezdődik csak a kör. A pálya ezért nekem technikás volt, persze a lejtőkön jobban paráztam álalában. Sok helyen volt nehezen futható egyébként emiatt is.

18 kili után jött a zsíroskenyeres pont és egyben az első konfliktus, amikor is Endrú jót akarva teletöltötte az ivózsákomat úgy, hogy amikor felvettem, majdnem összerogytam. Gyerekek, nem hazudok, úgy éreztem magam, mintha egy krumpliszsákkal a hátamon kellene másznom. Itt jött az a felismerés, hogy jó, hogy nekem van állóképességem, de nem vagyok erős. Egyenesen gyenge vagyok. „Értsétek meg, én egy törékeny nő vagyok!” majd köptem egy nagyot (futás közben megengedett, ugye? ?:D ). Ez a hiszi csak 5 percig tartott, amikor kilocsoltam vagy fél litert a 3-ból, máris jobban lettem, a második hegymenet is jó hangulatban telt, onnan meg csak le kellett ereszkedni a Magyar- Völgybe, egy utcsó hegy azt csókolom.

Na, hát 28-nál rendesen frissítettem, ittam teát, ettem csokit, mégis megborultam kicsit utána, pont 4 óránál voltunk ekkor, eszembe jutott, hogy nyár óta nem futottam 4 óra felett. Hiába frissítettem, egyszerűen elszoktam tőle, fáradt voltam, miközben olyan sunyi emelkedőkön kellett haladnunk, ami szinte síknak látszik, de érzésre egyértelműen felfele visz.  Nem mondanám se holtpontnak, se falnak, egyszerűen ugyanúgy haladtam tovább, csak kedvem nem volt. 30-35 kili között szinte csak vánszorogtam. Úgy éreztem, mintha 80 kiló lennék, a ruhámban hordozom az összes kiizzadott vizet, a hátamon még 2 liter. Ja, és a fejem is kezdett elég rendesen fájni, talán mert 3x mozogtunk a tél (hegy) és a lájtos ősz (völgy) között. Tettem az egyik lábam a másik után, elmeséltem a srácoknak h de jó, hogy nem valami versenyre mentem, semmi kedvem nincs fullkreténbe tolni, nincs kedvem versenyezni, nincs kedvem egy számot kapni, hogy hanyadik lettem, csak szabad akarok lenni. És azt is elmondtam, hogy a Normafán százezredszerre megfutott libegő látványától előbb dobok egy hátast, mint a nagy NHH-ra való felszopástól. Bizonyám! XD

Szóval negatív voltam, egészen addig, amíg fel nem értünk, mert onnan tudtam, hogy ha a terepviszonyok engedik (hellyel-közzel), akkor lehet veretni mint állat lefelé.

Szóval össze is jött az 5:47-es bruttó idő. Nagyon érdekes, hogy a Hegyifutó Világbajnokságon ugyanennyi táv volt 2800 m szinttel, mégis azt egy pörgős, odatevős terepfutásnak éltem meg, holott 6 órán kívül voltam. Ezt meg egy vánszorgós, kocogós túrának, ahol egy mikulás voltam, aki a hátán a világ összes ajándékát kell, hogy elcipelje a világ minden kölykének.

Tanulság:

• ha a jövőben terepultrázni akarok, erősödnöm kell, mert itt nincs kísérő, mint UB-n aki cipelte a frissítésemet
• szerintem a vulkánt sokkal gyorsabban is meg lehetne csinálni, csak ugye decemberben olyanok a terepviszonyok, amik megnehezítik a futást
• irtó hálás vagyok Endrúnak és Rolandnak a türelméért, hiszen egyértelműen én voltam a gyengébbik láncszem. Szóvsal köszönöm, hogy veletek mehettem!! :)
• lefogyok és kigyúrom magam (se)
• reggel kell indulni, minél korábban,
• örülök, hogy letoltuk, de nekem ez most nem volt egy „Húbazmeg” feeling, se futásilag, se szépségileg, szerintem a pálya sem nehéz, én voltam a gyenge és lassú, mondjuk nem is siettem sehova
• Utálom ezeket a sunyi emelkedőket, szeretem az egyértelműeket, ahol nem kérdés, hogy gyalogoljak- e. Ebből az okból kifolyólag, ez a Vulkán nem az én pályám, nem nekem kedvez, legalábbis mentálisan tuti nem.
• Öltözködésileg, frissítésileg kurvajól csináltam megint, a Speedgoatban mentem, ami tökéletesen működött.
• Nekem, az én agyamban ez ultrának számított, mert majdnem 6 órát mentünk és sok volt benne a séta, tökölés. túrának már nem nevezném, de csak mert nem akarom, túl hiú vagyok hozzá :D
• nem éreztem magam többnek a teljesítés után, nem gondolom, hogy jót mentem, de egy nagy lépést tettem affelé, hogy felhozzam magam, erősödjek, ez az edzés tuti beépül majd 
• nagyon rég volt izomlázam, főleg a lábamban, hiányzott már :)

Strava link: https://www.strava.com/activities/798423703

Nemsokára írok majd egy update bejegyzést úgy cuzámmen mindenről, tudjátok, év összefoglaló, tervek jövőre nemsokára...