Most, hogy a Hegyifutó Világbajnokságra készülök, teljesen átalakultak az edzések. Ez nem egy ultraverseny, hanem egy viszonylag rövid, de annál intenzívebb történet. ( 7 kili 700m szint)

Oké, azért érdemes megjegyeznem, hogy már annak is örülök, ha utolsóként megfulladás nélkül felérek a célba, a rövid táv,- de még a középtáv – sem a profilom és most ezt nagyon enyhén fogalmaztam meg. :D

Ennek tudatában nem tudom mennyire fogom élvezni magát a versenyt, viszont a felkészülést iszonyatosan élvezem.

Persze érdemes megemlíteni, hogy kb egy hónapot készülök rá, mert csak nemrég tudtam meg, hogy rám is szükség van  csapatban.

Szóval rövidebbek, de annál intenzívebbek az edzéseket kapok Olitól. Ma pl egy órát voltam “pályán” (egyébként tényleg pálya volt, mert a sípályán edzettem :D ), de körülbelül 20 percnek tűnt tokkal vonóval a futás, mert annyira a jelenben kell lenni, nézni a pulzust az időt és mindenközben nem meghalni 170 fölött. :)

"Ez durva volt" fej

Azért abban a 20 percnek tűnő időintervallumban rendesen küzdöttem az életemért, de most nagyon jót tesz nekem, hogy sokszor futás közben nem magamba fordulok, hanem a feladatra koncentrálok. Lelkileg pont ez hiányzott, hogy elvonatkoztassak. Pont ezt szeretem a terepfutásban, hogy minden lépésre oda kell figyelni, nincs időm a lelkivilágommal foglalkozni. :)

Sokáig nem is akartam írni a blogba, mert nem történt velem semi jó. Mivel nyáron egy versenyen sem voltam , teljesen kívülállónak érzem magam, de ahogy közeleg az ősz egyre inkább várom a versenyeket, konkrétan ki vagyok éhezve rájuk.

Milyen jó, hogy hétvégén, amikor Balcsin leszek épp Badacsonyban rendeznek egy kis jótékonysági versenyt, úgyhogy szombaton meg is nyitom a versenyszezonomat egy 12 kilis megmérettetéssel. Nem az én távom, de ezt is ki kell próbálni, nagyon várom már. :)

Legszivesebben a Libegő alá költöznék :)

Így visszagondolva valószínűleg belefért volna 1-2 verseny nyárra is, hiszen a munkámon kívül semmi kötöttségem nincs, nem találtam meg a nagy Ő-t, így nem is kérték meg a kezemet, ezért nem kellett az esküvő szervezéssel sem foglalkoznom és gyereket sem várok, ígyhát nem kell kímélnem a testemet ami az edzéseket illeti :D Viszont így, hogy végigedzettem a nyarat, nem  csaptam szét magam egyszer sem, nem kellett pihenőheteket beiktatni, nem volt fáradtság, és még a sérülés közelében sem jártam. Érdekes módon a Hósszútávú Hegyifutó VB kipihenése után a rejtélyes vádlifájdalom is eltűnt.

Tehát bármennyire is nyávogok az életemen, iszonyatosan szerencsésnek érzem magam, hogy futhatok, semmim nem fáj és ugyanaz a várakozás és öröm van bennem a mai napig, mint full kezdő futó koromban 4 éve.  Nem csak a versenyeket várom, hanem szinte minden egyes reggeli futást. Úgyhogy nagyon rosszul nem csinálhatom a dolgokat  :)