Nemtudom mi van velem mostanában, kicsit néha érzényekebb vagyok vagy fogalmam sincs mi lehet.  

Najó, van pár sejtésem:

- túl nagy az igazságérzetem

- anyám baszogat, hogy mosmá' pasizzak be (üzenem neki h találjon jobb elfoglaltságot)

- nincs legjobb barátnőm, aki meghallgatna és azt mondaná: "Zsófi szard le!"

- nincs pasim, aki meghallgatna és azt mondaná: "Zsófi szard le!"

- de a legfőbb, hogy nem voltam egy hónapja legalább egy sörre valahol. Na tuti ez az igazi nagy baj!!! :)

Ami a futást illeti, most már a 80-100 as heteim vannak és meglepően élvezem őket. Azt hittem nehéz lesz, de sokkal jobb elindulni egy 15-20-ra, mint egy tizesre, mert mire elkezdeném élvezni, már vége. Még mindig azt érzem, hogy mennék többet, de azért jó érzékkel tervezem meg a pihenőnapjaimat is, meg ugye fő az óvatosság.

ma ilyen rózsaszínban láttam a HHH-t és a világot

Imádok futni, ma is ezen járt az agyam, és ha ennyire imádom, akkor szerintem nem csinálhatom rosszul. Mert ez a leglényegesebb, hogy élvezd. Kurvamindegy, hogy 3 kilométert futsz, vagy 23-at, mindenki leszarja, hogy gyors vagy lassú vagy, a végén az számít, hogy megérte és érezd, hogy jó neked. Nem szabad hagyni, hogy a nálad jobbak leugassanak, vagy lenézzenek. És neked sem szabad soha elfelejtened, hogy honnan jöttél! Még velem is megtörténik, hogy besértődöm valami hülyegyerek beszólásán, pedig én azért eléggé a leszarás nagymestere vagyok. 

Mindenkinek aki volt már hasonló cipőben (szóval magamnak is) ezt a számot küldeném: