Na kezdjük az elején, ahol minden évben. Nekem a fő célom az Ultrabalaton, persze csak az első félévre, mert május végén rendezik.

Tehát ebből az adódik, hogy legtöbbször az év második felében a kedvenc versenyeimre megyek és ha van kedvem akkor hangulattól és formától függően részt veszek még egy kettőn, ahogy tavaly is. 

Az év első felében meg nem fogom magam versenyekkel stresszelni, mert nekem nem versenyek, hanem hosszú, még hoszabb és annál is hoszabb futások kellenek. Nem pedig az, hogy 30-40-50 kilin készítsem úgy ki magam a verseny hevében, hogy másnap járni se tudjak, és egy hétig azt pihenjem. 

Ennek jegyében a következő a terv a felkészülés jegyében:

Januárban:  - minden héten egy nap LEGALÁBB 2,5 órás (vagy 25 kilis) futás (ez lehet sík, de ha lehet, terep)

                  - Yours Truly 50

Februárban: -  ezt emelem 3 LEGALÁBB órára 

Március 6.:  - 100 kilis Optivita kupa, ami a legoptimálisabb felkészítő verseny

                   - növelem a heti kilik számát és erősítek

Áprilisban     - futok a legtöbbet de járok erősíteni

Máusban      - kezdem csökkenteni és rápihenni, sokat nyújtani

Persze meglesz a hetente változó ív, meg lesz itt szuperkompenzáció meg minden anyámkínja, vagy amit akartok ;)

Így olvasva kibaszott egyszerű, és az is. De vajon kibírok ilyen 3 órákat magammal? Nos ilyenkor jó lenne együtt futni valakivel, de olyan nehéz találni valakit aki kb olyan tempót megy, lehet dumálni vele, a reggeli órákban fut... Azt hiszem nagyon megszoktam már az egyedül futást, jót tenne nekem már a társaság. Na meglátjuk a január egyelőe még nem erről szól :)

oh, azok a napfelkelte futások, imádom őket :)

Számomra (eddig) a Január az elfogadás hava. Vége van az ünnepeknek, de még javában tart a tél, sőt. Ilyenkor jobban magamba fordulok és elfogadom a sorsom ami (igazabol nemtudom mit nyavogok) teljesen tök jó. Elfogadom, hogy egyedül vagyok és igazából beismerem, hogy nem is állok készen egy kapcsolatra. Kezdenek kitisztulni a dolgok, jól haladok és szerintem tavaszra összerakom magam, már ami jónőségemet illeti. De most pont az van bennem, mint ami kint amikor az ablakomon kinézek. Jég, hó, hideg, ugyanakkor tisztaság, csend, nyugalom egy kicsi várakozással. Mindennek eljön a maga ideje és az enyém még nem jött el :)

 mióta megvan az új telóm gyakrabban fotózok :)

Sosem szerettem a januárt, mert eddig nem értettem meg a lényegét. Kell ilyen is, jólesik ez a nyugi, és csomó időm van futni. Tegnap mondjuk akkora jég volt a normafán, hogy csak kutyátsétáltatni mentem, de azt is kb négykézláb. Ezért ma a szigeten próbálkoztam. Gondoltam futok 2 kört, azt haza. De közben eszembe jutott, hogy semi dolgom sincs ellenben alig futottam a héten. Lusta vagyok. Úgyhogy erőt vettem magamon és futottam 4 kört. Ez kéne hogy legyen az ALAP vasárnap, nem pedig a "deügyes vagyok" kategória. 

Ezt fogom most gyakorolni :)

U.i.: a snowboardozásnál szerzett comhúzódás még mindig tart, de fél óra után mindig kevésbé érzem.