2010-ben, mához 6 évre tettem fel magamnak ezt és hasonló kérdéseket, mint például „Miért élek?” Én ezeket olyannyira komolyan gondoltam, hogy le is írtam, csakis így tudom napra pontosan, mikor történet mindez. Ugyanis ez az időszak nem 1-2 hónapig tartott. 

Mindenki mondhat nagyon sok okosat, de nekem az a véleményem, hogy egészséges ember nem mond ilyet, nem fordul meg a fejében ilyen. Ez a lelkibetegség egy jele. Ha valaki ilyet mond nektek, annak segítség kell. Furcsa visszanézni ezekre az időkre, pedig, mintha tegnap lett volna, látom azt a nagy gödröt amiben vagyok, amiből nem látszik kiút. A barátaim elfordultak tőlem, a szüleimmel nem voltam hajlandó a problémáimról beszélni, meg ők nem értik mi az, hogy depresszió, hiába éreztem és ismertem fel. Egyedül maradtam a problémáimmal, senkitől nem kaptam választ a kérdéseimre és semmi, de az ég világon semmi értelmét nem láttam az életemnek. Tulajdonképpen nem is volt. Sőt, minden ébredés fájt, felkelni sem akartam és a gondolataim egész nap nem hagytak békén.  Az egyetem utolsó éveiben jártam, és olyan könyveket kellett volna bemagolnom, amiket soha senki nem kér számon. Dolgozni viszont nem tudtam, mert be kellett járnom az órákra.

Hogy miért írom le ezeket? Mert engem a futás mentett meg!

Most, hogy ugyanúgy kilátástalannak és céltalannak érezhetném a mindennapjaimat, (igen ez a kurva 30 év :P ) elgondolkodom azon, hogy bármennyire is szar legyen az élet (egyébként nem az ), soha, de soha nem fogok már ebbe a mély gödörbe visszaesni, mert amíg futok, talpra tudok állni. A futás jelenleg az a biztos pont az életemben, ami megment attól, hogy hülyeségeket gondoljak vagy tegyek.

A futás igenis orvosság. Minden sport az. Receptre írnám fel, ha orvos lennék.

Az én blogom nem az eredményeimről és a futásaimról szól, de nyilván sokat írok erről, mert sok futó olvassa és kíváncsi a részletekre. Az írásaim arról szólnak, hogy milyen utat tettem meg (akár lelkileg) azóta, hogy elkezdtem futni. Leírok mindent gyakorlatilag. A magasakat, a mélyeket, ami nálam állandó váltakozásban van. Ezek azért is fontosak, hogy soha ne felejtsem el, honnan jöttem, honnan indultam. Mert ez az egész elsősorban egy lelki dolog.

Én azt szeretném elérni, hogy minél több hozzám hasonló ember tapasztalja meg a futás örömét, tegye jobbá, egészségesebbé az életét. Nálam ez az egyetlen szenvedély ami engem minden szinten gyógyít. Szerintem erre nagyon de nagyon sok embernek szüksége van a mai világban. 

A legtöbb ember azért kezd el futni, mert valamit változtani szeretne az életében. ( Kivéve, ha így nőtt föl, de én most nem erről az esetről beszélek) A futást választja. Drogozhatna is, vagy ihatna, de a sportot választotta. Ez jusson eszedbe mielőtt legközelebb ítélkezni szeretnél egy futótársad felett.