Az útóbbi hetekben nem tétlenkedtem futásilag. Bár a heti kilométerszám nem éri el az elvártat, nem panaszkodhatom. 

Bő egy hete elmentem a Kvázibárki Gerillafélmaratonra , ahol kisit gyorsabban futottam mint terveztem, cserébe nem tévedtem el, mert a srác akivel együtt futottam betéve tudta az utat. Én meg ugye bárhol képes lennék eltévedni. :)

nincs jobb, mint egy szombat hajnali 7-es rajt (amúgy tényleg) :)

Másnap szülinapom alkalmából elmentem a Budaörsi Menhelyre kutyákat sétáltatni. Tonkeppen ez az egyetlen dolog ebben a szülinapban, aminek volt értelme. Persze nem kell ehhez ünnep de jó alibi volt, hogy elvitessem magam kocsival. 

Aztán pihengettem, mert a szülinapom alkalmából meg szerettem volna futni egy 2 órán belüli Balboát. Jajj, mióta vágytam erre, és múlt kedden sikerült is. Még pont egy nappal a harmincadik betöltött évem előtt.

ebbe érdemes volt belehalni :)

Szóval csinaltam csomó hasznos dolgot, persze volt szülinapi buli és tök sokan eljöttek a barátaim közül, nagyon örültem, hogy ennyien gondoltak rám, de már az ünneplés előtt rájöttem, hogy én egy másik utat akarok magamnak egy darabig. Nem akarok bulizni. Nincs mit ünnepelnem, nincs kedvem, nem akarom ezt most. Azt csinálok amit akarok és ha egyszer már ez nem okoz örömet, akkor itt az idő kijelenteni, h bocsi gyerekek, eltűnök az éjszakai életből egy kicsit, mert nekem nem ez az örömforrás kell. 

Imádom a zenét, imádok táncolni, és fogok is. De jelenleg ezek a dolgok nem foglalkoztatnak és annyira szarul élem meg ezt a 30 fölötti egyedüllétet, hogy itt az ideje olyanokkal foglalkozni amik számomra értékesek. 

Szeretnék új futóösvényeket megismerni, többet foglalkozni menhelyi állatokkal, előadásokra járni olyan témákban, ami engem érdekel. Lelki békét szeretnék. mert azt érzem, hogy nincs meg ez most nálam. Nem vagyok kibékülve a helyzetemmel de azt az űrt ami bennem van nem fasságokkal akarom kitölteni, hanem olyan dolgokkal, amitől értékes embernek látom magam és ami közelebb visz a harmóniához.

Ez egy szar időszak, de ez van és ebből kell kihoznom a legtöbbet. Leszarom, ha szilveszterkor gyerekpezsgőt iszogatok a családdal a TV előtt éleremben először (vagyis gyerekkoromban volt utoljára), ahelyett, hogy valami buliban adjam elő az erős boldog szinglit. Nem vagyok boldog és nem fogok hazudni se másnak, se magamnak. 

De próbálkozom. És mindig felállok. És minden nap teszek azért, hogy jobb legyen. hiszek benne, hogy egyszer jobb lesz és hiszem, hogy megérdemlem. 

Versenyezni lehet nem fogok már idén, de edzésnek szíveaen elmennék valami teljesítménytúrára, vagy közösségire. 

A futás alapvetően jól megy, csak persze ez itt most nem a vagánykodás, hanem az alapozás ideje. 

Elkezdtem közben erősítő edzésekre játni (najó 2x voltam még, de nagyon tetszett) a Mind the Step óráira, szóval nem tétleknedem. 

Érzem, hogy csomó energia van bennem, amit jó célokra fordíthatok ahelyett, hogy szar bulikkal fárasztom magam. Persze ha eljön az ideje és lelkileg felerősödök akkor fogok táncolni járni, csak most még nem tartok itt. 

Tigris mostanaban gyakran volt nálam, ma is együtt futottunk a Szigeten és nagyon jól viselkedik :)

 Ja, és most ez a kedvenc számom