Hát ezt is megéltük. Meglett az 1:40 alatti félmaraton. Egész pontosan 1:38:02 alatt futottam le a távot. Nem ráztam ki a kisujjamból, ellenben nagyon tanulságos volt. 

Amit elbasztam:

- nem tudtam normálisan rápihenni a versenyre, de nem bánom, mert így összejött egy 120 kilis hét. A versenyt megelőző nap persze nem futottam, hülye azért nem vagyok.

- nem számoltam azzal az óriási sorral, ami a ruhatárnál volt, igy nem tudtam bemelegíteni. Ennek köszönhetően (éa annak, hogy szinte sosem edzek ilyen tempóban), valami eszeveszetten magas volt a pulzusom végig:

- mivel 5 percel a rajt előtt kerültem sorba a ruhatárnál, gyorsan kellett döntenem arról, mit viszek magammal, és mi az, amit csak a futás után látok. Ezért magammal vittem a kulacsövemet. Nagyon elbaszott döntés volt. Eredetileg úgy gondoltam, hogy mivel egy magamhoz képest gyorsabb tempót akarok menni, nem állok meg a frissítőpontoknál, csak egyszer, amikor ujratöltöm a kulacsomat. A gyakorlatban viszont annyira zavart a kulacs, hogy konkrétan gátolt a futásban, így a második kilométeren megszabadultam a tartalmétól. Egyébként még ezután is megkeserítette a futás élvezetét az öv.

Amit jól csináltam:

- megfelelően öltöztem fel: ujjatlan (amire a rajt előt kevéssel vetkőztem le), vékony háromnegyedes gatya és a csini új Hokám, ami erre a versenyre tökéletes volt. 

- a tempót hála a szipiszupi GPSes Polar RCX3 órámnak, végig tudtam nézni a tempómat, ami nagy segítség volt, DE

- továbbra is a légzésem volt a legfőbb mérvadó, ez mindig beválik. :)

- a frissítéssel most sem volt gond, reggelire egy műzliszelet, és a szokásos kávé, mert a vérnyomásom kölünben el sem érné a normális szintet, és közben meg iso, iso, iso, inkább megálltam és sétálva ittam meg, minthogy kilötyköljem, majd szenvedjek a következő frissítő pontig. Egy gélt is vittem magammal, amit úgy 15nél fogyasztottam el.

- sikerult megint a második felét meghúznom, annak ellenére, hogy a pulzusom elég ilyesztő eredményeket produkált, nem éreztem ennyire vészesnek a helyzetet, de nem is nevezhetem örömfutásnak ezt a félmaratont.

Most hétvégén Balatonon szeretnék futkározni. Lehetőleg szép ráérős hosszúkat, ami egyben egy kis lelki felkészülést ad az Ultrabalatonra. Szeretnék átfutni azon a váltóponton Balatongyöröknél, ahol tavaly 106 kili után átadtam a stafétát az akkori futópáromnak. Csak hogy ne "megérkezés" feeling maradjon meg bennem ott, hiszen idén akkor csak a felénél leszek.

Jövőhéten kicsit lájtosra, pihenösre veszem a figurát, de csak azért, mert jön a Csillebérci Terep 6 órás, ami nem lesz semmi. Most jöttem rá, hogy tulajdonképpen ez lesz életem első terepversenye, kicsit nevezhetjük vakmerőségnek a nevezésemet, ám azt gondolom, hogy van annyi eszem, hogy ha nem bírom, belegyalogolok, hiszen fő az UB, nem kéne addig lesérülnöm. Viszont imádom a terepezést, és bizisten rá fogok menni erre, amint lefutom az UB-t, még ha nem is idén sikerül, akkoris. 

Link a versenyhez: https://www.facebook.com/events/175894889278114/

Május közepéig fő a minél biztonságosabb kilométergyűjtés, majd jön a rápihenés időszaka. De ez még odébb van :)