Ha jól számoltam 39 nap van hátra az Ultrabalatonig .

A Vivicittá teljesen más típusú verseny, ugyanis egyötöde a távomnak. Itt nem kell okoskodni annyit, mert ha elfutom az elejét, maximum lekocogom a végét. 

Számomra a félmaraton az a táv, amit azért lefutok edzésnek - nekem sajnos a meló mellett ez már hosszú futásnak számít - két óra fölött.

A tervem az volt, hogy a versenyen odateszem magam addig, ameddig nem kezd el fájni a sérülésem, nem kell sántítanom, hisz a fő cél az UB, nem kéne előröl kezdenem a felépülést. Továbbá tesztelni akartam élesben a pulzusomat verseny során, gyakorolni a frissítést és a csini szerkómat is. Természetesen bíztam a Hoka cipőmben is, ami szó szerint testőrként védelmez az aszfalt futásaim során.

A versenyre ezen kívül bekészítettem az egyik ragga jungle mixemet és egy nagyon jó egyórás High Contrast mixet, ezzel futottam a maratont is, gondoltam pörgetni fog. Terveim közt szerepelt továbbá, hogy a Runkeeperrel lemérem a futásomat, hogy minden ötödik percben halljam, hogy mennyivel megyek, hol tartok. Na ezt rajt előtt öt perccel inkább szkippeltem és nem bántam meg, hiszen a végén már a zene is idegesített, ha még hallanom is kellett volna, hogy az 5:20as kilometerekbe halok éppen bele, szerintem inkább bedobtam volna a telefonomat a Dunába. 

Nem akartam okosan futni. Tudtam, hogy ezt a távot le tudom futni szépen 2 óra alatt, akkor mi értelme lenne nevezni, ha már ez egy verseny akkor én versenyzek. Persze CSAKIS magammal. A futás egy küzdősport. Magadat kell leküzdened. És én ezt szeretem benne.

1.46 volt a rekordom, bár még kicsit sérült vagyok, de ezt egy maratoni részidőként teljesítettem (visszagondolva is hihetetlen számomra, hogy ezt hogy tudtam kivitelezni, a maratont meg ugye 3:43 alatt..). gondoltam, jó lenne 1:50 alatt futni, de ha nem sikerül, betudom annak, hogy mennyit lassultam január óta. 

Lényeg a lényeg, meghaltam, az elejétől a végéig, a pulzusmérő is, mert kb 10 perc után feladta a szolgálatot, szerintem nem hitte el az adatokat és megbolondult (azóta rendesen működik). Eszembe is jutott közben, hogy milyen jó, hogy az UB-n majd nem kell tempót mennem. :)

Hogy végül mennyi lett? 1:47:47 a nettó.

Tudjátok mit? Pontosan tudom, hogy én egy teljesen átlagos futó vagyok, kivoltam  már 10 után is, mint a szar. Egy másodperccel sem tudtam volna jobbat kihozni magamból. Ez az idő csakis az akaraterőmnek volt köszönhető és annak, hogy odafigyeltem a levegővételre (mellesleg a tüdőm a gyengeségem ilyenkor). És igen, itt most nem az volt a cél, hogy okosan vagy jó pulzussal fussak, leszartam. Minden edzéseimen okosan futok, lassan futok, hiszen azt élvezem a legjobban. Itt a határig akartam elmenni. Viszonylag egyenletesen. Ez sikerült. 

Ősszel azért megpróbálok egy 1.45-öset produkálni a Nike-n, de ez most lényegtelen.

A Hokám fedezett, akkor fájdult meg a lában, amikor a célba érve leálltam, aznap csak sántítottam, de hamar regenerálódtam. Másnap toltam egy laza 8 kilit 7 percesekkel. ezt a kocogást sokkal jobban élveztem mint az egész félmaratont vasárnap. De csak mert megvolt a tudat, hogy tudok relatíve jó időt futni. a női mezőnyben 76. Lettem 1000+ból ha azt nézzük. 

Na de a lényeg az az, hogy ott voltam, sok sok emberrel találkoztam, ezer jópasit láttam végre, tényleg már azt sem tudtam hova nézzek! :) Óriási hangulata van ezeknek a versenyeknek. már csak ezért is megéri elmenni ilyenekre.

És most fókuszáljunk az UB-ra. Kell egy 50 kilit futnom, szépen komótosan, de hamar. Hétvégén sajna nem jön úgy ki a lépés, De április 30-án szabadnapos leszek, mivel ez hétköznap, nem is lesznek annyira sokan a Szigeten, futhatnék 10 kört. Csak kellene valaki, aki ott van hogy a kezembe adja a piát meg a kaját, mivel ezt nem akarom cipelni.

Jó hír, hogy úgy néz ki nem kell majd sokat aggódnom a szintidő miatt sem, szóval megengedhetek magamnak egy lassabb tempót (igen, csigát megyek majd). 

A bringás kísérőm továbbra is kérdéses, de most én vagyok a ludas, mert most kicsit elkanyarodtam a Vivicittá fele az elmúlt hetekben.

Amúgy ezt a hónapot bőven 200 felett zárom majd, a összejön az 50, nem kizárt a 300 sem. Kihasználom a jó időt és gyűjtöm a kilométereket.

És még valami fontosra jöttem rá. Nem szabad semmit túlaggódni vagy túl komolyan venni. Jó a futás, azt érzem, hogy élni nem tudok nélküle, de nem a futásnak élek, hanem a futással élek egy jobb életet. Kellenek a bulik a szórakozás, a kettő egészíti ki egymást. Cheers! :)