Run, Baby, Run

2012 augusztusában elhatároztam, hogy futni fogok. Mindegy milyen gyorsan, mindegy mennyit, mindegy hol. A futás megváltoztatta, jobbá tette az életemet. Nem titkolt célom másokat is mozgásra ösztönözni. Az írásaim megosztóak, nem csak a futásról szólnak, hanem mindenről, ami én vagyok.

Friss topikok

Mindig van valami gebasz

DSL 2017.05.25. 15:27

Azt mondják, az első fontos, meghatározza az összes többit, ami utána jön. Az én első ultraversenyem valóban hagyományteremtő volt. 2013-ban futottam az akkor 212 kilis Ultrabalaton első felét egyben.

Maga a verseny perfekt volt, minden benne volt ami kellett, sőt, lelkileg annyira fel voltam készülve, hogy még könnyebb is volt mint gondoltam. 12,5 óra alatt ment a 106 kili, azaz közel 7 perces átlagot mentem ezen a dombos északi szakaszon, szinte csak kajálásnál váltottam sétára. Nagyon ott voltam fejben az tuti. :)

De az ezt megelőző készülődés nem ment simán...

 

Hagyomány lett a bringás kísérők hajkurászásából, kivéve tavaly de ott meg vádliproblémáim voltak egészen a rajtot követő pár óráig, amikoris elmúlt a feszülés.

Idén nagyon ügyesen hagytam ki az Ultrabalatont: a közelébe sem mentem. Követtem online az egyéniket, szurkoltam nekik és a csapatoknak, de nem keseregtem egy percig sem. Ha én nem hiányzom az Ultrabalatonnak, ő se hiányozzon nekem, nemde? :D

Idén nem volt se fájdalom, senem szart be a derekam, az UTH-ra pedig nem kell kíréső, szóval minden a lehető legjobban alakulhatott volna.

Futásilag kifejezetten jó erőben éreztem magam és a logok is ezt mutatták. Az edzéseimet jól építettem fel, főleg mióta kitavaszodott, többet tudtam beletenni.

18697763_10154716232242689_1384237581_o.jpg

Repülőzásis - már ami Mágnes füleit illeti :)

Aztán egyszercsak történtek dolgok, amiket itt nem írnék le. Maradjunk annyiban hogy két hete eléggé megborultam munkaügyi dolgokban egy számomra igazságtalan dolog miatt és ezt túlságosan a lelkemre vettem. Ez persze elkezdett tovább gurítani a lejtőn, kihatott mindenre. Megborultam, legyengültem és a legrosszabb h visszajöttek a gyomorfájdalmaim.

Mostmár azzal is baj van amivel eddig nem volt. Rosszul éreztem magam, sokat sírtam, nem tudtam a futásban kiengedni a stresszt. Hozzáteszem kutyával futni nem olyan nekem, minde nélküle, hogy suhanok, lobog a hajam és minden gondomat egy kettőre elfelejtem. Nem csak magamra kell figyelnem, hanem magunkra. Szeretek a Mágnessel futni, főleg terepen, de oda nem mindig jututnk ki, utcán meg nagyon nehéz, hiába van pórázon. Volt hogy elmentünk futni és még stresszesebben értem haza. Így pedig elég nehéz elkezdeni egy olyan munkanapot, amit 100 %-os precizitással kell végezni úgy, hogy nem érzek semmiféle elismerést.

Szóval erősen megingott az önbizalmam, de itt sem állt meg a dolog, mert ilyenkor már tényleg kezdem elhinni h velem van a baj, kezdtem magam egyedül érezni.

Kicsit próbálom leszarni ezeket a dolgokat, mert semmilyen munkahely nem érdemli meg a gyomorfekélyt.

Abban hiszek, hogy a lelki dolgok ugyanúgy meg tudják oldani az egészségi problémákat, mint ahogy romboln is tudnak. Nem érzem azt, hogy minden a helyén van, nem érzem annyira jól magam. Sokat vagyok egyedül, és leszek is az elkövetkezendő hetekben. Úgy érzem, nincs mit várjak, nincs miből töltekeznem.

14708143_10154088129097689_8390895286364269579_n.jpg

Fura, hiszen itt a verseny amit várhatok, várom is. De nem ez a legfontosabb dolog a világon. Nem a futás a boldogság, a futás csak egy eszköz a boldogsághoz!

 

 Fűnek fának elmondtam, hogy na most, most már megtaláltam akit akarok. De erre mondják, h nem elég megszerezni, meg kell tartan. Állítólag túldramatizálom. Lehet. Mert annyira félek, pedig a félelem az ami a bajokat okozza, még akkoris ha nincs mögötte tartalom.

Az utóbbi időben sok rizst fogyasztok, mert megnyugatja a gyomrom. Elkezdtem probiotikumot és multivitamint szedni és kerülöm a csípőset és húst is hetente kb 3x eszem. Ezt amúgy mindenkinek ajánlom, verseny előtt, akinek érzékeny a gyomra. Nekem verseny közben nem, de most érzem, hogy fel kell erősödnie, tolerálnia kell a sok cukros szart amit majd betolok.

Az alvással is bajok vannak, kialvatlanul meg félek, lesérülök vagy legyengül az immunrendszerem és beteg leszek. Még 9 nap a versenyig. Megpróbálok jól bánni magammal. Töltekezni amiből csak tudok, a jóra koncentrálni, hiszen van!

Hiszen van pasim, még ha ritkán is vagyunk együtt, még ha várakozásnak élem meg a napokat. Van kutyám, akit mindketten szeretünk és foglalkozunk vele. A testem és a fejem meg olyan dolgokra képes együtt, amiről ezt korábban nem gondoltam volna, a két dolog, ami engem el tud juttatni a célvonalba, szóval nem szabad rosszul bánnom vele, mindent meg kell adnom neki amit tudok. És elsősorban szeretnem kell. 

18716402_10154716232222689_53385928_n.jpg

Egy évet készültem erre a versenyre, és érzem, hogy bennem van. Sokszor hullottam már kissebb darabokra is és most is össze fogom szedni magam. De most meg kell erősödnöm!

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://runbabyrun.blog.hu/api/trackback/id/tr7512540111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2017.05.28. 21:00:33

Hé Zsófi, ne szarj be egyik tételtől se! :) a meló csak meló, az edzéseket megcsináltad, a srác meg tuti megért téged.

Sopánka76 2017.05.29. 11:24:29

Zsófi, te amolyan maximalista-fajta vagy?
Nem bírod a vegetálást, mindenhol erős célokat tűzöl ki, aztán nehezen bírod a kudarcot?
(én nem ilyen vagyok... de ismerek néhány ilyen beállítódású embert...)
Lazíts egy kicsit! Ne várj magadtól irreálisat! Nem dől össze a világ, ha néha egy-két dolog nem sikerül! ;) Néha többet ér elengedni egy-két dolgot, és annak ellenére mosolyogni, hogy látszólag semmi sem sikerül... hány ember boldog lenne ennek a felétől is...
Don't worry, be happy!! Mindjárt itt az esemény, amit vártál!! Jó lesz!

DSL · http://runbabyrun.blog.hu/ 2017.05.29. 11:50:33

@Sopánka76: Nem vagyok maximalista. Egyáltalén nem, és sosem szeretnék az lenni. Én vagyok az, aki megelégszik a kevesebben, és megbercsüli azt. Én az igazságtalanságot nem bírom és ez bizony beteggé tud tenni, mert abból van a földön nem kevés..

MondmárF 2017.05.29. 15:06:09

@DSL: Szia! Nem szoktam írogatni (pedig itt még regisztrálni is kellett ehhez...)Node maximálisan igazad van sok az igazságtalanság a földön is, nomeg a mikrokörnyezetünkben is. DE ha hagyod, hogy ezek ilyen szinten befolyásolják az életed, akkor hosszú időre és tartósan boldogtalanságba sodrod magad.Nem tudom neked mi lehet a megoldás, talán az ha nem hagyod magad ha kiállsz az igazadért és elmondod másnak mit gondolsz róla másról stb. Persze lehet sokan utálni fognak lehet páran nem értenek majd de kérdés mi jobb ha pár ember nem szeret vagy ha egész nap azon pörögsz hogy mivel bántottak meg és mivel tiportak el. Ne hagyd. Állj ki magadért. Ez nem feltétlen azt jelenti hoyg vessz össze mással, lehet "csak" anynit kell felismerni, hogy el kell engedni azt amit más mond, vagy tesz mégha nehéz is (tudom).
Remélem nem tűnt okoskodásnak , csak vhogy bennem volt gondoltam leírom. Míg olvasod addig is erre figyelsz nem arra :)))

DSL · http://runbabyrun.blog.hu/ 2017.05.29. 15:08:46

@MondmárF: köszi szépen, egyetértek, kálllok magamért, vagyis kiálltam. Sajnos nem lett meg az eredménye, de legalább megtettem amit tudok...

MondmárF 2017.05.29. 15:22:53

@DSL: Helyes. Az Ultra is egy lépéssel kezdődik, mint ahogy a lelki békéhez vezető út is... :)

Sopánka76 2017.05.29. 17:23:13

Hmm... :( Az igazságtalanság keményebb dió.
Sajnos egy csomó van belőle akaratlanul is.
No meg, mindenkinek megvan a saját - vélt vagy valós - igazsága...
Én inkább amondó vagyok, hogy ilyenkor jobb hátralépni egyet, és ésszel végiggondolni, mi az, amit tehetünk ... van, akit nem lehet meggyőzni ... De ha megtetted azt, ami rajtad múlik, akkor nyugodtan alhatsz!