Zúzmara Félmaraton - nyomokban aszfaltot tartalmazhat

Kezdjük azzal, hogy ez a verseny nem volt betervezve. Januárban eddig csak rövidebbeket futottam, éreztem, hogy kipihent vagyok, hogy most beleférne valami nem túl hosszú megmérettetés, időm is van kipihenni, nem éreztem egyik alkalommal sem megterhelőnek a hideget. Nem buliztam, nem csináltam jóformán semmit. A „csávóm” majdnem minden hétvégén versenyzett és kezdtem irigyelni, hogy minden vasárnap a jobbnál jobb képeit nézegetjük (ez a probléma még nem oldódott meg, rólam kb 1 készült :D ). Persze tök büszke voltam rá, de irigyeltem, azt a fáradtságot, amit csak egy keményebb verseny után lehet átérezni, nekem is hiányzott már.  

Rákerestem, hogy milyen versenyek vannak a hétvégén és a Zúzmarát dobta ki. Na, mondom ez szuper, mindig is kíváncsi voltam, mennyit fejlődtem félmaratonon, itt az idő megtolni. 2013-ban a Vivicittán 1:38-at mentem, azóta gyorsultam, sőt 2013 őszén a BBU félmarcsin (amiben van kábé 500m szint) is megfutottam az 1:38-at.

Gondoltam odamegyek oszt lefutom 1:35 alatt, mi sem egyszerűbb, valamibe mégis bele kell halni, és ha erre külön nem edzettem, akkor simán elégedett leszek egy ilyen idővel. Igen ám, de miután befizettem a dellát, elkezdtek olyan időjárás hírek megjelenni, hogy ónos eső, hóesés, hózápor, szél.. Na, mondom kurvajó, de hát ha 2000 ember elindul tuti csinálnak valamit az utakkal, mondjuk annyi ismeretem sem volt, hogy bármilyen elképzelésem legyen a valóságról.

A valóság pedig az volt, amivel verseny közben szembesült először az aszfaltos cipőm, majd az első csúszás után én is, hogy ez a pálya nyomokban tartalmaz csak aszfaltot. Főként hóval, baromi csúszós, letaposott jéggel és latyakkal kellett megküzdeni, mindemellett persze tempót menni, mert ez mégiscsak egy verseny.

Volt egy csodálatos gép, ami az utat takarította út felszínét símogatta. Meg mondjuk én is gondolhattam volna, hogy a Kincsem parkban nem betonon megyünk, de megmondom őszintén, nem a körülményekkel, csakis magammal foglalkoztam a felkészülésben.

Na a sok spoiler után térjünk vissza a rajtba, volt pofám az egyes zónába állni, amit nem bántam meg, rendesen bekezdtem, hogy már az elején felmenjen a pulzus, utána „csak” tartani kellett. Maga a pálya nagyon kanyargós volt, a csúszások miatt néha bele kellett kapaszkodni 1-1 korlátba, vagy egyszerűen lassítani, a fordítók viszont tetszettek. Első Staciu Simona, második Tiricz Irén, aszsem ez volt az első közös versenyünk, most láthattam futni élőben, nagyon szép volt a mozgása és hát 1:30 alatti idővel le is nyomta tokkal vonóval! :)

Egy idő után viszont bemondták, hogy harmadik vagyok, de ez még nagyon korán volt, ekkor nagyjából elkezdtek oszlani az emberek körülöttem, de a mezőny folyamatosan változott, egy két sráccal előzgettük egymást, és mögöttem nem sokkal negyedikként Csáki Enikő jött, mint a tank és pontosan tudtam, hogy itt mindent bele kell adnom, hogy megtartsam a pozíciómat.

Ja, egyébként ott volt egy igazi medvedisznóember, kajakra, volt egy csávó, kabátban, mezítláb futott, elég érdekesen nézett ki, jó tempót ment, ehhez képest, folyamatosan egymást kerülgettük, csak éppen ő végig röfögött. Vágjátok, van az, amikor nem kapsz levegőt és nem tudsz halkan, normálisan lélegezni. Én ha ezt érzem, akkor visszaveszek, főleg, ha ez a félmaraton hatodik kilométerében van, hiszen nem célom meghalni. Neki viszont lehet, hogy az volt, mert nem állt le, egyébként riszpekt (bár sztem ez nem más, mint önszopatás) ,csak kicsit fostam, hogy majd ne rám essen meghalás közben, mert nem bírom el, meg végig akarok menni a pályán.

Így teltek a kilik, minden talajfogásnál 2 centit csúszott a cipőm különböző irányokba. Ez már szinte terepfutás – gondoltam magamban.  Soha életemben nem örültem még ennyire aszfaltnak, mint akkor abban a 2-3 kiliben amíg kint az úton futottuk a második kört. Na akkor elhatároztam, hogy elindulok a Vivicittán, még pont belefér a Mátrabérc előtt (apropó, mától lehet nevezni! ).

Már az ötödik kili után átkoztam magam, hogy hova keveredtem, de közben az volt a jó, hogy annyira oda kellett figyelnem minden lépésemre, hogy ne essek seggre / pofára, hogy mégis egész jól le tudtam foglalni magam. Most először mentem végig versenyen 2 korty izóval és egyszerűen nem is kellett több. Nem fogytam el, nem éheztem el, rajt előtt betoltam egy zselét, ittam 3 decit és simán végigmentem végelgyengülés nélkül, pedig aki engem ismer tudja, h edzeni nem megyek a kulacsom nélkül.

16117611_10154350388337689_894357231_n.jpg

az egyetlen értékelhető kép, köszi Róbert

17 ili körül egy óriási hibát követett el a…nemtudodm ki, mindenesetre rosszul mondták be, azt mondták második vagyok és mögöttem Enikő a harmadik. Nos, én pont tudtam tök véletlenül, hogy ki van előttem hálistennek, de ha ez nem lett volna így biztos baromi ideges lettem volna legkésőbb a célban, hogy elnézték. Ha valaki valamit nem tud, akkor inkább ne mondja, főleg mikrofonba ne. Persze nem tudom, itt ki nézett be és mit, de nem is rám tartozik.

18 kili: én már kész vagyok, mint a házifeladat, és egy kanyarba, amikor konkrétan gondolkodnom kellett merre forduljak, megelőz Enikő és megy mint állat előre, hát jól teszi, nekem is ezt kellett volna. Nem tudtam felmenni rá, minden csúszik, nekem ez most nem éri meg. És itt megállhatunk egy szóra. Sokszor mondom, hogy csak magammal és az időmmel versenyzem. Na de egy ilyen szituban hülye az, aki nem próbál meg mindent beleadni, ha a cél előtt előzik le. Ez egy verseny. Helyezések vannak és én még soha ilyen közel nem kerültem BSI dobogóhoz, lehet nem is fogok.

Abban reménykedtem, hogy lesz még egy kis beton, ahol belelendülhetek és megpróbálhatok felzárkózni, de nem tudtam gyorsabban menni. Bevillant ez a hülye „minden fejben dől el” meg „akarni kell és meglesz” szöveg. Hát innen üzenem, hogy én kurvára akartam, de aki gyorsabb az gyorsabb és kész. És bár Enikő 7 másodperccel előbb ért csak célba, ő volt az ügyesebb, ö volt a gyorsabb és kész. Ez ennyire egyszerű.

Negyedik lettem 1:34.37-es idővel, úgyhogy kőkemény küzdés árán, de meglett a várt idő. Mivel 175 lett az árlagpulzus, így pontosan tudom, hogy tényleg mindent beleadtam, nem lazáztam el.

És hogy mit hoztam haza a versenyről? Motiváltságot. :) Kedvet ahhoz, hogy elinduljak egy igazi aszfaltos FM-en, hogy kihozhassam magamból azt az időt, ami még bennem maradt. Minél közelebb az 1:30-hoz. :)

Strava link 

 Eredmények

Ezeken kívül más dolgokon is erősen gondolkodom mostanában, milyen versenyt hogy legyen mit kéne kivenni a tervből, mit kéne berakni a helyére, hiszen tavaszi szezon fő versenye az UTH 115..de ezeről majd külön bejegyzés készül..