Kényszerpihi

Hát van akinek feltűnt, hogy nem indultam a Piroson, kaptam üziket meg kérdéseket, hogy Miért?

Nost először is lesérültem a maraton után, és kihagytam egy hetet, ezt követően le is betegedtem, ami még 1 hét kihagyást eredményezett, majd olyan pulzusértékekkel kedztem el az edzéseket az antibiotikum kúra után, mintha épp a 2 órás maratoni rekordot tervezném megönteni.

Szóval máshogy volt kalandos ez az elmúlt 3 hét. Persze mondhatnám, hogy ha tudtam volna, hogy ez lesz, nem indulok el a Maratonon, mert a Piros lett volna a szezon versenye, és jajj, de szomi vagyok. De neeem, mert ha nem futottam volna maratont, nem sérülök le, nem lesz csomó időm baromságokat csinálni, és akkor nem megyek el Attis szülinapjára, nem veszek rész a Rácz Kati koncerten, ahol nem teszek fel egy képet instagramra, amit aztán nem kommentel be senki ééés nem ismerem meg ezáltal álmaim pasiját (imádkozzatok h ne legyen máshogy, különben kurvaciki lesz ezt visszaolvasni). Szóval nem kell sajnálni :) Najó, kicsit igen, mert már tökre meggyógyultram, de a lábam még mindig nem az igazi. 

Szóval most volt egy újratervezés, ami azt eredményezte, hogy a Vulkántúra lesz a következő és egyben szezonzáró (na azt majd meglátjuk :D ) cél, ami ugye egy terepmaraton TT.

Előtte még lehet vállalok egy rövidebbet, minden a lábamon múlik, de kicsit azért aggódom, nem roszabb, nem mindig jobb, tegnap pl iszonyat jól ment a futás, ma meg fájt kicsit. 

napfelkelte.jpg

hajnali kilátások :)

De el kell hogy mondjam, hogy amíg nem a derekammal vagy a gerincemmel van a probléma, nem tudok annyira kiborulni ezeken a sérüléseken. Egyébként meg már futok, csak nagyon lájtosan, kímélően, szóval nem para a helyzet, mondjuk ha a szívemre teszem a kezem, tudom, hogy simán előfordulhat, hogy több idő meggyógyulni, és nem lesz idén verseny legroszabb esetben, de az is lehet, hogy megjavulok addig. Addigis elszórakoztatom magam a hajnali sötétben futásokkal, amiben egyre bátrabb leszek, és hát van hova fejlődni. Alapból béna vagyok a tejtőn, de egy szál fejlámpával gyakorlatilag egy óráig gondolkodom minden egyes lépésen, most majd lehet gyakorolni UTH-ig :)

Egyébként bevallom őszintén. hiányzik a versenyzés már, de most nem mehetek, le kell nyudognom a ... :)