Az elmúlt két hétben pontosan az történt, amit terveztem. Elkezdtem valódi tartalommal megtölteni a hétvégéimet. 

"Szedd össze magad!" - mondom magamnak, amikor épp magad alatt vagyok. Jó, de hogy kell ezt csinálni? Hiszen eddig úgy tudtam, hogy nincs más dolgom, mint rendszeresen futni, mert attól minden megoldódik. 

De nem így van, a futás "csak" segít, hogy jobban lássam a dolgokat, hogy megoldásokat találjak, erőt ad a változtatáshoz, hogy a jobbra törekedjek, de nekem kell kitalálni, hogyan teszem jobbá az életem. 

Amikor elkezdtem rendszeresen kocogni, akkor ezzel egyidőben kiléptem a komfortzónámból. Ez egy szenzációs élmény volt  visszatekintve rá (persze, akkor kemény harcokat vívtam magammal). De most, hogy bő 3 éve követem ezt az életmódot, ez a heti 5-6 futás mára már hozzám nőtt, a komfortzónámon belül helyezkedik el. 

Nem arról van szó, hogy reggel frissen felkelek és mint a Disney filmekben, csiripelő madarak adják rám a futócuccot, és könnyeden suhanok végig az úton, miközben az arany színű napocska melege simogatja az arcomat. De semmi pénzért nem cserélném el a reggeli edzéseimet. Ettől lettem az, aki akartam lenni, aki ma vagyok. 

Az egyik nagy élményem a múlt szombaton, amikor ellátogattam Félelem, adrenalin és stressz kezelése tréningre. Nem ismertem senkit, nem ismertem a helyet, fogalmam nem volt, hogy mi fog történni, szóval nagyon izginek ígérkezett a dolog. Ez egy közel 4 órás önvédelmi gyorstalpaló a KM5 Önvédelmi Iskola rendezésében, ami pont olyan embereknek van, mint te meg én. Azoknak akiknek nincs ideje, energiája esténként önvédelmi edzésekre járni, de tudják, hogy ők is kerülhetnek szar helyzetbe, és tudni akarják, hogyan cselekedjenek.

a csapat - már karácsonyi hangulatban 

Nekem ez egy fantasztikus élmény volt, többszörösen is kiléptem a komfortzónámból, önbizalmat szereztem és hasznos dolgokat tanultam. A társaság nagyon befogadó és barátságos,  még oklevelet is kaptunk a végén. Nem akarom lelőni a polyént, hogy mik voltak, hogy voltak, de mindenkinek javaslom, nem csak nőknek. 

Este család, Mikulás, ahol most először nem csokival zabáltam tele magam, hanem kókusszal, aszalt gyümölcsökkel, de ettem mangót, mugyorót, mandulát, csupa jó dolgokat, de ne aggódjatok, ezzel is degeszre lehet zabálni magad  ha akarod ;) (nekem ez tervbe volt véve, mert nagyon éhesen érkeztem)

Vasárnap pedig ellátogattam az Ebremény Egyesület kutyáihoz, mert ők a népligetnél vannak, tehát simán egyedül BKV-val meg tudtam közelíteni a helyet, nem kellett senkit megkérnem, hogy vigyen el. Itt kicsit lassan indult be a dolog, korán értem oda, nem tudtam kire kell várni, mi lesz a program, melyik kutyát kapom, de aztán megkaptam Babe-et egy sétára. Szerintem ő volt az eddigi, legjobban viselkedő kutya, akit valaha elvittem sétálni. teljesen beleszerettem, de hát tudjátok, nem vihetem haza. Viszont aki befogadja, óriási mázlija lesz, mert ő tipikusan olyan kutyus, aki azt csinalja amit akarsz. Jutifalival 2 perc alatt tanítottam meg ülni a nulláról, pórázon meg kb egyet sem kell rántani amint megfordulok, követ. És olyan stépen néz a barna szemével...Na szóval őt fogadjátok be, mert ő tényleg megérdemli (meg egy jobb nevet is :P)

Babe egy gazdit szeretne a Mikulástól ( vagy a Jesszuskától)

 Jó, jó, de mivan a futással, itt írom a hülyeségeim, azt egy kilométert nem haladtunk. Hát az van, hogy továbbra is futok. Az önvédelmi szeminárium előtt is letoltam a 10 kilit és a kutyázás előtt is futottam a ködös, őszi Normafán. Mert jó új dolgokat csinálni de NEM a futás rovására, hanem amellé. :)

Lassan egy éve, hogy folyamatosan futok nagyobb sérülés nélkül és ezt nagyon élvezem, de továbbra is óvatos vagyok. nem terhelem túl magam, de ügyelek arra is, hogy ne legyek aluledzett. 

Ja, és gyorsulok. mostanában gyakran sikerülnek tempósra az edzéseim, amit rendkívül élvezek. :) 

Tegnap pl futottam egy ilyet:

Nagyon jó volt a hétvége, mert annyira az adott pillanattal voltam elfoglalva, hogy nem gondoltam a saját problémáimra, csak élveztem a helyzetet amiben vagyok. 

Bár a munkám során is el tudok mélyedni a feladataimban, és szeretem is, hogy sokmindenfélét csinálok ott, sajnos nem kaptam azt megfelelő elismerést az erőfeszítéseimért, amiért hajtottam, ami egy csalódás, úgyhogy ezt most ne vegyük ide egy darabig.. (Pedig pár napja pont akartam írni, hogy mennyire jó és elvonja a figyelmemet amikor dolgozom.)

én reggel 8 előtt / után

Hétvégén Nyúlcipő Budai Trail, amire nyuszi vagyok elmenni, ígyhát csak irigykedve fogom nézni az eredménylistát és a fotókat, és gondolatban a versenyen leszek. :)

Tegnap megint voltam edzésen, mármint erősítőn, nagyon anyáztam élveztem, nálam a második napon jön ki az izomláz, úgyhogy lehet, holnap négykézlám megyek dolgozni :D

 itt éppen nyújtok, bizonyám! :)

 Ja, és ami tök jó, jelentzekztem a Terepfutó edzőtáborba, amit  Németh Csabával rendeznek meg. Na végre van valami, amit úgy igazán várok, amiért várom 2016-ot.

Nameg az Ultrabalaton miatt, amire most először nem csak futással, de erősítéssel és nyújtással is készülök, és kurvára le akarom fogom futni!!

Szóval most azért írok kicsit más dolgokról, mert futásilag sinen vagyok, úgy érzem jó úton haladok, szisztematikusan, jól átgondolt tervekkel készülök. Az élet más területén viszont szükségem van inspirációra, amit ezekben a dolgokban és a zenében találok meg (mostanában nagyon el tud varázsolni egy két gyöngyszem amire rábukkanok), de még mindig nem kerek. Továbbra is keresem azt, ami (aki) teljessé teszi. :)