Nos hát ugye ott tartottunk, hogy az előző írásomat nem nagyon reklámoztam, mert csak nyávogtam benne, na de most ez egy életöröm poszt lesz. :)

Sokat vaciláltam, hogy melyik versenyre menjek, miután kipihentem a maratont és úgy éreztem, hogy van bennem még spiritusz. Volt ugye a Piros 85, amihez azért még gyenge voltam, az Intersport, ami túl tömegsportos, és ez a 6 órás szenvedés, ami viszont már régóta motoszkált a fejemben.

Vajon mit tudnék magamból kihozni 6 órában? Volt egy minimum, amit elvártam magamtól, hogy 6-tal kezdődjön a kilométerek száma és volt egy titkos vágyam, mégpedig a 66, mert szép szám és szép eredmény, amit már nem adnak könnyen. Helyezésekben nem gondolkodtam, mivel nem ismertem az indulókat, de törekedtem arra, hogy a kihozzam magamból a maxot, anélkül, hogy lesérülnék, vagy elmenjen a kedvem az egésztől. 

Mostmár le merem írni: nagyon jó formában vagyok most ősszel, élvezem a futásokat, élvezem azt is, ha néha tempósan futok, kicsit több terep kéne még, de ami késik nem múlik. A szombati rajthoz is úgy álltam oda, hogy a test megvan, most márcsak fejben kell ott lenni. 

Sokaktól hallottam, hogy a 6 órás verseny az ultrák között sprint táv, és valóban annak számít. Itt nincs időm lazsálni, cserébe gyorsabban vége van.

Na szóval Nyusziék levittek kocsival, nagyon jófejek voltak, elég jó hangulatban telt a reggel, kiraktuk a cuccokat az asztalra a pálya szélére, bekevertem a porokat ( a frissítéstől később), és gyakorlatilag a rajtban találtammagam mindenféle izgulás nélkül.

Ahogy az szokott lenni, a nép megiramodott, az első 2-3 kör azzal telt, hogy a tempómat keresgéltem, de gyorsan rátaláltam, kb 5:10- 5.15ös átlagokat mentem, ami gyors, de közben annyira lazának éreztem magam, hogy nem volt megeröltető. Valahogy azt mondta a belső hang, hogy "nem lesz ez para, Zsófika, menjé' csak".

Egy óra után már magabiztosabb lettem, teljesen kényelmesnek, de azért pörgősnek éreztem ezt a tempót. Meghalni jöttem, azt meg gyökkettővel azért mésem lehet. :)

Úgy terveztem, hogy semmi segítségem nem lesz, de aztán kulacstöltésben mégis kaptam segítségetl. Így egyébként teljesen jól elvoltam, 3 decis üdítőskulacsot vittem magammal amit szépen kortyolgattam. 

A maratoni időm kábé 3:36 volt, ami egy elég jó szám, ahhoz képest, hogy az időből még majdnem 2,5 órá hátra van. Itt egy kicsit ráparáztam, talán túltoltam a tempót? De tovább tudtam menni, viszont kicsit csökkentettem a sebességet, mert azt vettem észre, hogy Makai Vikin kívül egy nő sem előzget, úgyhogy nem állhatok szarul. Viki meg egy szuperjó futó, százszor jobb mint én, ez az élet rendje. Mondjuk volt 2 kör amit nagyjából egymást kerülgetbe tettünk meg, ott vagy 200 "Gyerünk Vikit" hallgattam végig, úgyhogy márcsak ezért is rálassítottam (meg azért is mert lasabb vagyok és kezdtem kilenni.)

4 óránál azért már nem élveztem a mókuskerekezést. Megint szúrt a hasam, kezdett beállni a lábam, éreztem a törzsemben a gyengeséget, viszont pont ezért is figyeltem oda a tartásomra, ami egész okés volt, csak a fejemet kellett volna feljebb emelnem, hogy full egyenes gerinccel haladjak.

Miközben sajnáltatam magam, már párszor bemondták, hogy a harmadik helyen vagyok, aminek örültem és úgy döntöttem, hogy a későbbiekben igyekszem megtartani a pozíciómat, ha lehet egy kis lassítással. De ekkor jött egy varázsmondat, aminek a hatására megváltozott minden. Máthé Zoli egyszercsak beközölte, hogy "A második csak 2 percre van előtted!" Asszem épp próbáltam valami ütős zselét magamhoz venni, mert már nagyon tele volt a tököm, felkaptam egyet és nekiiramodtam, mint egy üldözős filmben, csak én nem tudtam, hogy kit kell üldözni. Ezért nem álltam le, csak sorjában előzgettem akit csak tudtam (kivéve a azokat a srácokat persze, akik engem előzgettek :) ) és próbáltam kitalálni, hogy vajon ezt most nekem meddig kell, mert még messze a 6 óra, és ki tudja meddig tudom ezt még abszolválni. Mindenesetre nagy nehezen eljött az ötödik óra, innen már számomra megkezdődik a visszaszámlálás, juhéé, és feljöttem a második helyre. Hogy szarul voltam e? Igen, ultrafosul, de tudtam hogy ez lesz, beneveztem és most csakazért sem fogok szétesni. Ha fáj, fáj, de az idő szépen lassan majd elmegy valahogy nekem egy feladatom van. hajtani! És ezt sokadszorra is megbeszéltem magammal. Egyébként végig azt éreztem, hogy külsőleg tök renben vagyok és nem látszik az a harc amit belül magammal vívok, szóval hidjétek el, nehéz volt nekem, bármennyire is nem látszott.

Negyed óra van hátra, még 2 kör, eleredt az eső. Nembaj még egy perc, na még ez az emelkedő, pár lépés ééééééés dudaaaa. Megállok, örülök, kapok levegőt, nincsen gombóc a torkomban, nincsenek könnyek, csak öröm és mosoly. Megcsináltuk, kemények vagyunk! :)

Ez után jött, aminek jönnie kell, forró zuhany, szuper vacsora, majd a dobogó második helye, jajj olyan jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy ezt is megcsináltam. 69,3 kilit futottam össze 6 óra alatt, azért az valami! :)

Ráadásul ez országos bajnokság, tehát én mint igazolt versenyző voltam jelen a Csömör Sport színeiben, szóval ha úgy vesszük, országos második lettem idén, WOW :D  

Hazafele is még teljesen benne voltam a rózsaszín ködben, csak miután bemásztam az ágyba, akkor kezdődtek a fájdalmak. A lábfejem szépen be volt dagadva, mindenem sajgott, de másnap csak a vádlimat, térdhajlítómat éreztem, valamint a hátamban volt izomláz. A napomat alvással és evéssel töltöttem az ágyból ki sem keltem, így hétfőn hajnalban 5:30-kor arra ébredtem, hogy nem bírom tovább a pihenést, bár 2 teljes nap pihenőt terveztem, én most itten felkelek és elindulok egy lazára, ami egyébként még jól is esett. :)

Összességében egy nagyon jó hangulatú versenyt hoztak össze a szervezők, tényleg mindenki jófej volt, most már tudom. kellett ez nekem, de nagyon! A maratonhoz képest fele annyira voltam rottyon másnap, az izomlázam is kissebb, semmiféle robotjárás nincs, se derék se térdfájdalom és én ettől kimonhatatlanul boldog vagyok!  (attól kevésbé, hogy nem tudom még felszinkronizálni Stravára a futást)

Frissítés: óránként egy gél, valamint folyamatosan Basica Sportot ottam illetve kevertem egy olyan koktélt, amiben  Scitec Amino Magig és Glutamin por van. Néha kóla és víz, pár falat sós keksz. Teljesen elég volt, jó volt. 

Ez az első évem hogy nyár végén / ősszel nem sérülök le, nem jön ki a lumbágóm / sérvem, és ez kurvajó dolog! Nem mondom, hogy többet erősítek, de jobban odafigyelek magamra, mint eddig bármikor. Azon kívül, hogy porc- és ízületvédőt szedek, omega 3-at is, magnéziumot és kálciumot, futás után belekeverek egy adag glutamint a fehérjémbe, valamint egy hónapja reggelenként Spirulinát, esténként Chlorella algaport keverek a piámba. Szerintem ezeknek van haszna az általános egészségemre, ki merem jelenteni, hogy jobban regenerálódok, több az energiám. Persze mindezt napi 9 óra alvással, mert ezt most megengedhetem magamnak, mivel gyakorlatilag nincs magánéletem.

Mint láthatjátok, mostanában rászoktam a kompressziós szárra a versenyeken, a tempós futásoknál jól érzem magam bennük és gyakorlatilag az IT szalagom sem fájdul meg amikor hordom. 

Szóval minden fasza volt, az a jó, hogy amennyire a szomorúságot, anyira az örömet is teljes mértékben át tudom élni, és azt remélem, hogy ebből az örömből és elégedettségből még jó sok erőt meríthetek.   :)