Olyan szinten parázok ettől a maratontól, hogy igy kb semmi másra nem tudok gondolni. 

Eddig mindig úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz. Tavaly aztán egy (magamhoz képest) olyan jó időt futottam ( strava link ), hogy elhatároztam, hogy akkor én többet nem is futok mert minek, soha eletemben nem tudom ezt majd überelni.

Íme a tavalyi beszámoló

Aztán valahogy úgy hozta a sors, hogy ha már leigazopltam a nyári hegyifutó bajnokság miatt, miért is ne neveznék a maratonra ősszel, hiszen töredékébe kerül "OB" kategóriában a nevezés, egyedül meg soha nem venném rá magam, hogy hosszút fussak. 

De basszus nem indulhatok úgy el egy versenyen, főleg OB kategóriában, hogy végig lötyögöm edzésnek. Alapvetően nem indulok versenyen úgy el, hogy nem az éppen adott állapotom legjobb teljesítményére törekszem. Mert iszonyatosan tudom utálni, ha futok egy jó időt és utána valaki aki szintén ott futott elmeséli nekem, h ő ennél sokkal jobbat tud de most ezt csak edzésnek futja / pulzuskontroll miatt ment lasabban / megette a kutyája a cipőjét / kicsit meg van fázva és nem akarta megeröltetni magát / adjatok hozzá még pár hülye szöveget. 

Ez egy verseny. A versenyen az ember (magához képest mérten)  minél jobbat szeretne kihozni magából. . A hosszú lassú futásokra ott vannak az edzések, közösségi futások. A legjobban azt rühellem, ha egy versenyen nem tudok megelőzni embereket, mert azok csevegve futnak egymás mellett és pont leszarják, hogy mások nem azért fizették be a nevezésí díjat, hogy 42 kilin keresztül napoztassák magukat. 

Ugyanakkor nem gondolom, hogy az eredmény fontosabb, mint maga az érzés. Ha nem élvezed egy percét sem, csak hajtassz, az is lehet szar, elmehet a kedved tőle ha nem leled örömödet a futásban. Ahhh, asszem ennek a  filozofálásnak csak akkor vethetek véget, ha odamegyek azt lefutom. :D

Plusz nyomás, hogy a céges csapatban is első ember leszek (első 10 kilijüket futom), úgy, mint "gyorsan futó ember". Na én az ilyenektől leszek tiszta idegbaj. 

Nagyon sokszor teljesítem túl a céljaimat versenyen, de még soha nem volt, hogy beígértem, hogy most akkor én faszán gyors leszek. Ugyanakkor igenis össze tudom kapni magam és 5ös kilométerekben tuti tudok futni, de itt a kérdés nem ez, hanem hogy mennyire tudom levinni az időt, mennyi az amit még el tudok viselni és le tudok futni úgy, hogy a végére nem lassulok be. 

Tonképpen jó, hogy izgulok. Jó a verseny láz, most hogy egyedül vagyok, ezeket még jobban várom, mint valami ünnepet és soha nem szeretnék egy versenyre úgy menni, hogy kicsit sem izgulok, akkor nem lenne meg a varázs.

Épp most láttam a nevemet a listán és még ha az utolsók közt is vagyok, ez azért egy nagyon jó érzéssel tölt el. Ott lehetek az OB nevezői között, és ezt én, a semmiből építettem fel magamnak. Igen, büszke vagyok arra, hogy elkezdtem és felépítettem. Tisztában vagyok a határaimmal, tudom, hogy soha ne leszek igazi profi, de amatőr szinten úgy érzem, hogy még tudnék fejlődni és van bennem spiritusz.

Annyi mindent meg szeretnék még futni, csomó tervem van, és mivel egy évben kb 4-5ször állok a rajtvonalhoz, ezeknek a teljesítése még hosszú évekig eltarthat.

A tanulság az, hogy örüljek, hogy izgulhatok egy verseny miatt. Tonképpen ez egy jó dolog. :)